A Tribolonotus-nemzetség 8 ismert faja közül az Új-Guinea esőerdeiben honos vörösszemű krokodilszkink (Tribolonotus gracilis) “sárkányszerű” külsejével és apró termetével vált igen népszerűvé az egzotikus állatok kedvelői között.
A krokodilszkink elterjedése
A faj Új-Guinea és az Admirális-szigetcsoport nedves, trópusi erdeiben honos. Dr. Nelly de Rooij az amszterdami Állattani Múzeum kurátora volt, amikor 1915-ben kiadta az Indoausztrál szigetcsoport hüllői I. kötetét, melyben először írt Tribolonotus gracilis néven a fajról. Rooij említést tett egy nagyon hasonló kinézetű szkinkről is, a Tribolonotus novaeguineae-ről.
Eme két faj élő egyedeinek importja Európa és Észak- Amerika kisállatkereskedelme számára az 1990-es évek közepén kezdődött. Az élőhelyén folyó erdőirtások, valamint az erdőket felváltó kókuszültetvények telepítése következtében alkalmazkodott az ember által lakott területekhez is, ezáltal a faj fennmaradása nem fenyegetett.
“Sárkány” megjelenése tette népszerűvé
A vörösszemű krokodilszkink a nevét viszonylag nagy szemeit övező narancsvöröses színű karikáról kapta. Nagy háromszög alakú feje és nyurga teste van, tudományos nevükben a “gracilis” ez utóbbira utal. Hossza orrhegyétől a farka végéig körülbelül 16-20 cm. Színe sötétbarna, hátát hátrafelé görbülő tüskeszerű pikkelyek fedik, ezzel kölcsönözve neki a krokodil külsőt. Hasa világos, krémszínű. Ez a megjelenés, valamint az oldalán lévő gumók nagyon “sárkányszerűvé” teszik.
A nemek kinézete szinte azonos, a nőstény valamivel vaskosabb. Két jellemző segíthet megkülönböztetni a hímet a nősténytől: az egyik a hím hátsó lábainak középső ujjain megnagyobbodott kékesszürke árnyalatú talpmirigyek, amelyekkel feltételezhetően illatanyagokat választ ki terület megjelölése és egyedek azonosítása céljából. A másik jellegzetesség a hímek hasát fedő, szabályos téglalap alakú, megnagyobbodott, sárgásbarna pikkelyek.
Hogyan alakítsunk ki a krokodliszkink számára megfelelő élőhelyet?
Fogságban jól szellőző, nagy terráriumra van szüksége, amely képes biztosítani az igényeinek megfelelő körülményeket, köztük a magas páratartalmat. Figyelembe véve testméretét, és hogy nagyobb vizes területet igényel, az általam javasolt terrárium minimális mérete 60 cm széles x 50 cm mély x 50 cm magas egy kifejlett példány számára. Magányosan célszerű tartani, de tapasztalataim alapján megfelelő méretű terráriumban párban is tarthatóak. Két azonos nemű egyed tartását nem javaslom. A könnyebb kezelhetőség érdekében mindenképpen elöl nyitható terráriumot célszerű beszerezni.
Fényigény
A vadonban a krokodilszkink általában egy napsütötte odúban vagy egy fadarab alatt pihenve melegszik fel. A terrárium berendezése során érdemes eltérő hőmérsékletű területeket kialakítani: napközben a meleg, napozó oldalon 27-28 fokot, a hűvös oldalon 24-25 fokot. Ezzel biztosíthatjuk kedvencünk saját hőszabályozását. Nem baj, ha éjszaka a hőmérséklet 21-22 fokig hűl . A melegítő izzókat ezek alapján válasszuk ki, valamint monitorozzuk folyamatosan mindkét területet hőmérsékletét. Ha lakásunkban alacsonyabb az éjszakai hőmérséklet, mint a fent említett értékek, akkor valamilyen fénytelen hőforrásra is szükségünk lesz, például kerámia izzóra.
Krepuszkuláris aktivitású gyík, vagyis leginkább hajnalban és alkonyatkor aktív, ettől függetlenül UVB világítást felette is célszerű elhelyezni, a megfelelő D3 vitamin kiegészítés mellett. Az UVB világítás kiválasztásakor figyelembe kell venni az izzó és az állat közötti távolságot: ne legyen túl erős az UVB, tekintve, hogy élőhelyén is csak szórt napfény éri. Mind a melegítő izzókat, mind az UVB izzót nappal 10-12 órán keresztül célszerű üzemeltetni, ezzel utánozva az élőhelyükön jellemző napsütéses órák számát.
Talaj
A megfelelő talaj kiválasztásával hozzájárulhatunk az ideális páratartalom megtartásához, valamint biztosíthatjuk számára a közeget, amibe beáshatja magát, csökkentve az általános streszt. A legjobb, ha olyan nedvességmegtartó talajt használunk, amely hasonló a szkink természetes élőhelyének talajához. Szerencsére már számos megbízható talajkeverék kapható: érdemes kókuszrost és valamilyen termőtalaj, virágföld keveréket használni, amit legalább 10 cm vastagon terítsünk, hogy be tudják ásni magukat. A felületét fedhetjük falevelekkel, fakéreggel vagy mohával. A talajt higiéniai okokból érdemes 3-4 havonta, de legalább félévente teljesen lecserélni. Az ürüléket és a táplálékmaradékokat naponta szedjük ki, megelőzendő az esetleges fertőzéseket.
Tereptárgyak
A terráriumban elhelyezett környezetgazdagító tárgyaknak fontos szerepe van: elősegítik az állat mozgását, a természetes viselkedését, ezzel hozzájárulnak az általános jólétéhez. Másodsorban pedig számunkra is dekoratív egy jól kialakított terrárium a lakásban. A krokodilszkink idejének nagy részét az erdő avarjában, kidőlt fák vagy sziklák alatt tölti, közel valamilyen víztesthez. Kevésbé ismert azon képessége, hogy tud fára mászni, karmai segítségével az alacsonyabban fekvő ágakon könnyen megkapaszkodik. Ezért figyeljünk arra, hogy legyen számára kellő felfedezésre ösztönző mászófelület. Amennyiben párban tartjuk őket, gyakran együtt pihennek, de azért biztosítsunk számukra elég rejtekhelyet és pihenő alkalmatosságot. Ügyeljünk a már korábban említett világos, napos és árnyékos, hűvösebb területek megtartására. Tereptárgyaknak használhatunk például parafakérget, kókuszhéjbújókat, nem mérgező élő növényeket, műnövényeket. Mohával is dekorálhatjuk a terráriumunkat. Részesítsük előnyben a természetes anyagokat.
Vízigény
Ahogy korábban említettem, a vörösszemű krokodilszkink mindig közel él valamilyen vízforráshoz, szeret a vízben tartózkodni. Kedvencünk jó közérzetének és az ivóvíz biztosítása érdekében helyezzünk el a terráriumba egy viszonylag nagy vizes medencét is, amibe könnyen be tud mászni. Nagyon érzékeny a kiszáradásra, ezt mindig tartsuk szem előtt! A vizet rendszeresen cseréljük, és a tálat tartsuk tisztán. Az ideális páratartalom számára nappal 70-80%, éjszaka 80-100% körüli, ezért érdemes reggel és este vagy ha alkalmunk van rá, akár napközben is párásítani a növényzet és talaj felületét. Használhatunk párásító berendezést is. A páratartalmat is ajánlott monitorozni. (A páramérőt a hűvös oldal oldalsó felületének közepén célszerű elhelyezni, ahol a legpontosabban láthatjuk az aktuális értéket.) Ugyanak kor figyeljünk arra, hogy a terrárium jól szellőző legyen, hogy elkerüljük a penészedést.
Így neveld a sárkányod
Táplálékként különféle rovarokat, például legyeket, férgeket és kisméretű tücsköket fogyaszt. A legtöbb fogságban tartott hüllőfajhoz hasonlóan törekedjünk a változatos táplálásra, és ne felejtsük el, hogy amellett is szükségük van kálcium és multivitamin kiegészítésre. A rovarok variálásával nem csak az állat érdeklődését tudjuk fenntartani, hanem az alapvető tápanyagok jobb egyensúlyát is biztosítani tudjuk, amivel kedvencünk egészségét megőrizhetjük. A fiatal példányokat naponta, a kifejlett egyedeket két naponta elegendő etetni. Fontos, hogy kisméretű eleségállatokkal kínáljuk őket. Véleményem szerint érdemes külön etetőtálat használni, ezzel elkerülhetjük, hogy a táplálékkal együtt a talajt is lenyelje.
Tapasztalataim alapján főleg a hajnali órákban vadászik.
Nagyon félénk, ritkán hagyja el rejtekhelyét, sok időbe telik elnyerni a bizalmát. Várjunk pár hetet, amíg megszokja új élőhelyét, és csak utána próbáljunk meg csipesszel táplálékot kínálni neki, legyünk türelmesek. Addig is a terráriumban kialakított etetőhelyen kínálhatjuk a különböző finomságokkal. Ez a maximális kapcsolat, amit várhatunk tőle. Csak azoknak ajánlom tartását, akik valóban “díszállatot” szeretnének, vagyis “mindent a szemnek, semmit a kéznek”, ellenkező esetben a stressz nagy hatással lesz rá.
A vörösszemű krokodilszkink azon kevés gyíkfaj közé tartozik, amely vészhelyzetben halottnak tetteti magát, vagy hangot hallat. Hangjukat rögzítették és elemezték (Hartdegen, Ruston et. al 2001), végül kimutatták, hogy a fajnál akusztikus ivari dimorfizmus figyelhető meg, azaz a hím és a nőstény hangja különbözik.
Akárcsak a sárkányok a fantasztikus filmekben:
őrzik tojásukat
A nősténnyel különösen nehéz kapcsolatot kialakítani, ha már tojást rakott. A legtöbb gyíkfajjal ellentétben gyakran testével védi a tojást. Zavarás esetén harapással vagy csipogással védekezik.
A tojásrakási időszakban ami Új-Guineában december és március között veszi kezdetét legfeljebb 6 tojást rak. Egy alkalommal csak egy tojást rak, melynek kelési ideje 65-75 nap, ami nagyjából megegyezik az újabb tojásrakás idejével. A fiatal egyedek feje sárgás, szemük kék, és még hiányzik a szemük körüli narancsvöröses karima, ami körülbelül fél éves korukban jelenik meg. Ugyan már 1 éves koruk körül ivaréretté válnak, kifejlett mére tüket csak később érik el. Megfelelő körülményeket biztosítva számukra, akár 10 évig is élhetnek fogságban.
Források:
[1] https://reptiledatabase.reptarium.cz
[2] https://www.inaturalist.org
[3] https://reptifiles.com
[4] https://www.webmd.com
[5] https://journals.biologists.com
[6] https://www.worlddata.info
[7] https://reptilesmagazine.com
[8] https://dzen.ru
