Szerző: Farkas M. Vivien
Az ostorfarkúak nedves, sötét helyeken élnek, például korhadt fatörzsek alatt, barlangokban és avarban.
A Gonyosoma oxycephalum Délkelet-Ázsia trópusi erdeiben, mangrove mocsaraiban és folyóparti növényzetében él.
A tigrisszalamandra hűvös, föld alatti üregekben rejtőzik a meleg és a ragadozók elől.
A diszkoszhal természetes élőhelyén gyökerek, levelek és vízinövények között talál biztonságos búvóhelyet.
A madárpókok veszély esetén gyakran elbújnak, vagy irritáló szőrszálakkal próbálják távol tartani az ellenséget.
Az ízeltlábúak az állatvilág fajokban leggazdagabb csoportját alkotják, és szinte valamennyi szárazföldi, édesvízi és tengeri élőhelyen előfordulnak. Rendkívüli változatosságuk részben annak köszönhető, hogy testfelépítésükben, viselkedésükben és életmódjukban nagyon különböző környezeti feltételekhez alkalmazkodtak. Más megoldások segítik a túlélést egy párás trópusi erdőben, egy száraz sivatagban, egy hegyvidéki élőhelyen vagy éppen a vízparti zónákban. Fontos hangsúlyozni, hogy a természetes élőhely bemutatása nem azonos a terráriumi tartási útmutatóval. A terráriumban nem az egész élőhelyet próbáljuk lemásolni, hanem annak legfontosabb mikroklimatikus és szerkezeti jellemzőit, például a hőmérsékletet, a páratartalmat, az aljzatot, a szellőzést és a búvóhelyeket igyekszünk megfelelően kialakítani. Ez a cikk rövid áttekintést…
A kígyók pikkelyei védelmet nyújtanak, segítik a mozgást, és meghatározzák az állatok mintázatát is.
Az Armadillidium gestroi nedves, árnyékos helyeken él, és segíti az elhalt növényi anyagok lebontását.
A florárium egy üveg alatt kialakított miniatűr ökoszisztéma, amely párás mikroklímát biztosít a benne élő növényeknek.
A Bates-féle mimikri során egy ártalmatlan faj veszélyes állat külsejét utánozza, hogy elriassza a ragadozókat.
