Szerző: Farkas M. Vivien
A terrárium hőmérsékletének rendszeres ellenőrzése különösen fontos nyári kánikula idején, mert a szakállas agáma számára a túlmelegedés gyorsan hőstresszhez és kiszáradáshoz vezethet.
A lebenyes gekkó nem valódi repülésre képes, hanem oldalsó lebenyei és lapított farka segítségével rövid távon siklik.
A koronás levéllábú botsáska természetes élőhelyén eukaliptuszlevelekkel táplálkozik, de fogságban más leveleket is elfogadhat.
A krokodilteju kiváló úszó és ügyes mászó, veszély esetén a vízbe merülve menekül el.
A párduckaméleon Madagaszkár északi vidékein él, és területenként eltérő, látványos színváltozatokban fordul elő.
A formikárium egy hangyáknak készült terrárium, amely fészekből és kifutóból áll.
A tűzszkink, tudományos nevén Mochlus fernandi, az egyik legfeltűnőbb megjelenésű szkinkféle. Nem véletlenül kapta a nevét: élénk vörös, fekete, ezüstös és aranyos mintázata valóban lángokra emlékeztet. Nyugat- és Közép-Afrika trópusi, párás erdeiben őshonos. Természetes élőhelyén sok időt tölt a talajszinten, ahol avarban, laza talajban és rejtekhelyek között mozog. Bár nappali életmódú faj, alapvetően félénk és rejtőzködő természetű. Fogságban, megfelelő tartási körülmények között idővel megszelídülhet, de nem tartozik a kifejezetten kézhez szoktatott, társas hüllők közé. Megjelenése A tűzszkink teljes hossza a farokkal együtt akár 35–38 centiméter is lehet. Legjellegzetesebb vonása a rendkívül élénk színezete. Hátán sima, aranyos árnyalatú pikkelyek láthatók, oldalait pedig…
A narancs sakura garnéla szorgalmasan kutatja át az akvárium felületeit, miközben algákat, mohákat és hínárféléket csipeget.
A tigrisszalamandra különlegessége, hogy saját odúkat ás, amelyek akár két méternél is mélyebbek lehetnek.
A Brachypelma emilia, vagyis a mexikói vöröslábú tarantula Mexikó szavannáin és bozótvidékein honos, ahol földalatti üregekben keres menedéket.
