Gyíkok

Evolúciós múlt: A „gyíkok” elnevezés közismert, tudományos értelemben azonban nem jelöl önálló, természetes rendszertani csoportot. A szó a pikkelyes hüllők (Squamata) számos evolúciós ágának hagyományos gyűjtőneve. Ha a kígyókat különválasztjuk tőlük, a gyíkok úgynevezett parafiletikus csoportot alkotnak: a modern rokonsági vizsgálatok szerint ugyanis a kígyók maguk is a gyíkszerű pikkelyes hüllők evolúciós ágán belül alakultak ki. A Squamata története több mint 240 millió évre, a triász időszakig nyúlik vissza, míg a ma élő fő evolúciós vonalak közös őse valószínűleg már a dinoszauruszok korának korai szakaszán élt.

Kinézet és életmód: A klasszikus gyíkalak – négy láb, hosszú test és farok – valójában csak egy a számtalan lehetséges testfelépítés közül. Az evolúció során a végtagok csökevényesedése vagy teljes elvesztése egymástól függetlenül többször is kialakult, ezért ma számos kígyószerű, lábatlan gyíkfaj létezik. Méretük a néhány centiméteres törpefajoktól a három métert is meghaladó komodói varánuszig terjed, életmódjuk pedig hasonlóan sokféle: vannak talajlakó, fán élő, ásó, sziklalakó, vízhez kötődő, sőt siklórepülésre képes fajok is. Sok gyík veszély esetén képes leválasztani a farkát, egyes fajok pedig még különösebb szaporodási stratégiát követnek: léteznek olyan gyíkpopulációk és fajok, amelyek nőstényei hím nélkül, szűznemzéssel is képesek utódokat létrehozni.

Ökológiai szerep: A gyíkok a világ szárazföldi ökoszisztémáinak szinte minden szintjén jelen vannak. Sok faj rovarokat és más gerincteleneket fogyaszt, mások kis gerincesekre vadásznak, miközben maguk is madarak, emlősök, kígyók és más ragadozók fontos zsákmányállatai. A növényevő és mindenevő fajok szerepe sem elhanyagolható: különösen szigeteken magterjesztőként, sőt egyes esetekben beporzóként is működhetnek. A hagyományosan gyíkoknak nevezett pikkelyes hüllők között ma mintegy nyolcezer élő fajt tartanak számon, a gekkóktól és kaméleonoktól a szkinkeken, agámákon és leguánokon át a varánuszokig. Rendkívüli változatosságuk ellenére sok fajukat az élőhelyek pusztulása és feldarabolódása, az inváziós fajok, az éghajlat változása és egyes esetekben a fenntarthatatlan kereskedelem veszélyezteti.