Hüllők

Evolúciós múlt: A hüllők evolúciós története több mint 300 millió évre nyúlik vissza. A magzatburkos gerincesek Sauropsida ágához tartoznak; a magzatburkos szaporodás fontos lépés volt abban, hogy őseik a szaporodás során egyre kevésbé függjenek a nyílt víztől. A modern filogenetika a madarakat is a hüllők evolúciós ágán belül helyezi el; a TerraPlaza Magazinban a hüllők kategória a hagyományosan ide sorolt, nem madár csoportokra fókuszál: többek között a teknősökre, krokodilokra, gyíkokra, kígyókra és hidasgyíkokra.

Kinézet és életmód: A keratintartalmú pikkelyekkel vagy szarupajzsokkal védett bőr, a tüdőlégzés és a környezeti hőforrásokra támaszkodó testhőszabályozás a hüllők jellegzetes sajátosságai közé tartozik. Rendkívül változatos élőhelyeket népesítettek be: sivatagokban, esőerdőkben, hegyvidékeken, édesvizekben és tengerekben egyaránt találunk képviselőiket, életmódjuk pedig a talajlakótól a fán élőn és ásón át a vízi formákig terjed.

Ökológiai szerep: A hüllők ragadozóként zsákmányállataik állományát szabályozzák, zsákmányként fontos elemei a táplálékhálózatoknak, egyes növény- és gyümölcsevő fajok pedig a magterjesztésben is részt vesznek. A tudomány ma már több mint tizenkétezer élő hüllőfajt tart számon, miközben új fajok leírása és taxonómiai revíziók folyamatosan alakítják ezt a képet. Sok fajukat élőhelyvesztés, inváziós fajok és fenntarthatatlan befogás veszélyezteti, ezért megismerésük a természetvédelem és a felelős hüllőtartás szempontjából egyaránt fontos.