A szépséges szörnyeteg, avagy a Gila monster (Heloderma suspectum)

A gila viperagyík (Heloderma suspectum), angol nevén Gila monster, a varánuszalakúak (Varanoidae) alrendágába tartozik, nevét a Gila-folyóról kapta. A viperagyíkféléknek (Helodermatidae) több ma is élő képviselője létezik, mely erős méreggel rendelkezik. A Heloderma suspectum fajnak két ismert alfaja létezik, a H. s. suspectum, amelynek színezete fekete alapon, nagyobb felületen rózsaszínes, és a H. s. cinctum, amely sárgás foltokkal tarkított. A Heloderma többi faja színe teljesen fekete, vagy fekete alapon, kisebb foltokban sötétbarnás, sárgás foltokkal tarkított. Közülük a H. h. horridum, azaz a mexikói viperagyík nő a legnagyobbra. A tévhitek ellenére mérge nem halálos az emberre nézve, megfelelő orvosi ellátás esetén. Egyedszámuk csökkenéséhez hozzájárul természetes élőhelyük pusztulása és illegális begyűjtésük. A feketepiacon értékesítik őket illegális állatkereskedelemben vagy hasznosítják valamely formában, ilyen például a hímek nemi szerve, amit afrodiziákumként alkalmaznak. CITES II. függelékébe tartozó, veszélyeztetett faj. Tartása hazánkban csak veszélyes állattartási engedéllyel, ehhez tartozó feltételekkel és származást igazoló papírral lehetséges. Jelen cikk a Heloderma suspectum fajt fogja tárgyalni.

Élőhelye, földrajzi elterjedése:

Észak-Amerika délnyugati és Mexikó északnyugati részein elterjedt faj. Szárazabb, sivatagos környezetben fordul elő, ahol élete nagy részét rejtőzködve a föld alatt tölti üregekben, sziklahasadékokban vagy barlangokban. Gyakran visszatér megszokott helyére, amelyet a párzási időszakban megoszt társaival. Éjjeli állat, de nagy ritkán nappal is látható.

Megjelenése

Nagy és testes gyík, hossza elérheti akár a 60 cm-t. Széles fejjel és rövid lábakkal rendelkezik. Méregmirigye az alsó állkapocsban helyezkedik el. Ujjai vége erős, éles karmokban végződik, farka testéhez képest rövid és vastag, amely zsírraktárként szolgál. Teste egészét kavicsszerűen kidomborodó pikkelyek borítják. A bőrébe ágyazódott osteoderma, vagyis csontosodások jó védelmet biztosít számára. A kígyókhoz hasonlóan a Jacobson-féle kémiai érzékszerve segítségével térképezi fel környezetét, amely hozzájárul a táplálékszerzéséhez is. Fogságban 20-30 évig is élhet.

Takarmánya

Ragadozó életmódot folytat, étrendjét kisebb emlősök, madarak, hüllők, kétéltűek és tojások képzik. A felnőtt egyed képes teste méretének egyharmadával megegyező mennyiségű táplálékot is egyszerre elfogyasztani.

Évente csupán 4-6 alkalommal táplálkozik a természetben, amely elegendő tápanyagot biztosít számára.

Fogságban havonta is etethető kevesebb mennyiségű takarmánnyal. Tartalék tápanyagokat raktároz a farkában lévő zsírszövetben, a táplálékhiányos időszakok áthidalására. Ilyen például a hibernációs időszak átvészelése, a hím spermájának minőségjavítása és a nőstények tojásrakásához való felkészülés. Ennek időszaka novembertől februárig tart. Mérgét főként védekezésre alkalmazza, amelyet vadászat közben nem minden esetben használ.

Egy fészek kifosztásához képes akár egy kaktusz tetejére is felmászni

Mi a méreg jelentősége?

Mérge enyhén hemotoxikus és neurotoxikus, amely elég erős ahhoz, hogy áldozatát legyűrje, ellenben egy egészséges felnőtt emberre megfelelő orvosi ellátás mellett nincs végzetes hatással. A méreg bejutása a szervezetbe több tünetet is okozhat, ilyenek például a gyengeség, duzzanat, szédülés, alacsony vérnyomás, gyors szívverés vagy égő fájdalom.

A pókokkal és mérgeskígyókkal ellentétben mérgét másképp juttatja zsákmányába. Áldozata megharapásával keletkezett sérülésbe juttatja be a méreganyagát rágása segítségével. Az állkapcsa két oldalán körülbelül 3-4 pár méregmirigy helyezkedik el, amiből egy csatornán keresztül a toxin a barázdákon át a speciálisan kialakult fogak segítségével jut az áldozatába.

Mérgét alkalmazzák a gyógyszerkutatásokban, ahol különböző betegségek kezelésére fejlesztettek ki hatóanyagokat belőle. A legsikeresebbek a cukorbetegség kezelésére alkalmazható gyógyhatású készítmények.

Milyen természettel rendelkeznek?

Rejtőzködő életmódjának köszönhetően ritkán találkozhatunk vele a természetben. Szeret évszaktól függően olyan helyeken tartózkodni, ahol megfelelő számára a környezet, hőmérséklet, páratartalom és sűrűbb menedék áll rendelkezésre, ahol akár többen is tartózkodnak. Lassú mozgású, aránylag nyugodt állat, de élelemszerzés vagy párzás céljából képes akár mérföldeket is megtenni. Fő stratégiája támadójával szemben a védekezés, és nem a támadás. Ezt egy jellegzetes ”puffogó” hanggal, nyitott szájjal éri, el miközben megrándul. Többnyire magányos állatok, kivétel ezalól a párzási időszak. 

Szaporodásuk

Ivarérettségüket 4-5 évesen éri el. Párzási időszakban a nőstény kloákáját a földhöz dörgöli. A hím az ebből áradó feromonok kiszagolásával keresi meg a nőstényt. A rivális hímek órákon át képesek egymással küzdeni a nősténnyel való párzás érdekében. A párzási szezon áprilistól júniusig tart. A hím a nőstény mellé fekszik. A hím ekkor a nőstény nyakát finom harapdálás mellett kaparássza, majd testét hozzá dörgöli, miközben hátsó lába segítségével megragadja őt, és farkukat a nőstény farka alá helyezi. Ezután következik a párzás, amely akár egy órán át is tarthat. A sikeres aktust követően a nőstény körülbelül 2 hónap után lerakja 4-10 db tojásukat, amelyeket földalatti üregbe helyez el. A tojások kelési ideje a természetben 10-12 hónapig is eltarthat, viszont folyamatos hőmérséklet mellett fél év alatt is kikelhetnek. A születendő kicsik körülbelül 12-15 cm nagyságúak, nagyon hasonlítanak szüleikre, és már az első pillanattól kezdve rendelkeznek méreggel.

Mérgező vagy mérges?

Általánosságban elmondható, hogy a mérges állatok nagyobb mennyiségben juttatják toxinjaikat áldozatukba fogaik vagy tüskéik segítségével. Ezzel szemben a mérgező állatok védekezés céljából alkalmazzák mérgüket. Több mérgező állat a környezetből nyeri toxinjait, akár mérgező táplálékuk elfogyasztásával. Az állatvilágra általánosságban elmondható, hogy a sárga-fekete, vagy a jelen cikk főszereplőjére jellemző rózsaszín/sárga-fekete színkombináció a “mérgező vagyok” figyelemfelkeltő jelzésre utal, de természetesen ezalól vannak kivételek.

Források:

https://reptile-database.reptarium.cz/species?genus=Heloderma&species=suspectum
https://animaldiversity.org/accounts/Heloderma_suspectum/
https://www.desertmuseum.org/books/nhsd_gila.php