A hüllők már több mint 300 millió éve jelen vannak a bolygón, melyet számos fosszília alátámaszt. Argentína északi részén találtak Boa constrictor csigolyákat, melyek korának becslése minimum 35-50 ezer évre tehető, de a faj önmagában jóval idősebb. Az evolúció során létrejött változatokat a tudomány alfaji szintre emelte, melyek közül is hazánkban a két legelterjedtebb a Boa constrictor imperator, azaz a vörösfarkú boa vagy császárboa. Őt követi nagyobb méretével a B. c. constrictor. A császárboák lenyűgöző megjelenése, mintázata és színezete teszi őket különlegessé. Tudományos nevének jelentése ”császár”, ahonnan egyik magyar elnevezését is kapta.
Földrajzi elterjedése, élőhelye:
Főként Közép- és Dél-Amerika trópusi és félszáraz területeitől egészen Argentína északi részéig elterjedt faj. Kiváló úszási technikával rendelkeznek, ennek következtében előfordulnak vízpartoknál, de előnyben részesítik a szárazabb élőhelyeket.
Megjelenése:
A természetben több színváltozatával is találkozhatunk, ilyen például a pied vagy az albino. A herpetokultúrában a tenyésztők számos színváltozatot hoztak létre különböző alfajok keverésének segítségével. Az alfajok és változatok méretükben eltérőek lehetnek. Ezeket a tulajdonságokat elsősorban genetikai tényezők befolyásolják. Mérete átlagosan 2 méterre tehető, súlyát tekintve 6-14 kg-os. Egyes színváltozatok ennél kisebbre vagy akár nagyobbra is nőhetnek, melyet genetikájuk és etetésük nagyban befolyásol. Testalkatuk arányos, nagy izomzattal rendelkeznek. Fejük megfelelő tápláléknagyság hatására megfelelő mértékben növekszik testükhöz képest, és az orruktól kezdve szélesedik állkapcsukig. Szájukat képesek oly mértékben kitágítani, hogy testméretüknek megfelelő méretű táplálékot képesek legyenek könnyedén lenyelni. Ez fejméretének akár ötszöröse is lehet. Ebben segítségére vannak a két sorban elhelyezkedő apró, tűéles, hátrahajló fogak, amik tökéletesen beleakaszkodnak áldozatukba.
Látható különbség a nemek között nem feltétlenül figyelhető meg, de általánosságban elmondható, hogy a hímek valamivel kisebbre nőnek és a kloákájuk két oldalán elhelyezkedő anális karmok, amik az elcsökevényesedett lábaikból alakultak át, nagyobbak lesznek felnőtt korukra, mint a nőstényeké. A kígyók megfelelő paraméterek (hőmérséklet, páratartalom) mellett bőrüket egészben vedlik le, melybe a szemüket fedő hámréteg is beletartozik. Vedlési időszakban a kígyók szeme beopálosodik, színük pedig eltompul. Ezt az úgynevezett ”vedlést elősegítő folyadék” teszi lehetővé, amely a régi és az új hámréteg közé nyomul be. Közvetlen vedlés előtt ez az opálos folyadék felszívódik, és bekövetkezik a vedlés. A kígyók az úgynevezett Jacobson-féle érzékszervük és villás nyelvük segítségével juttatják a környezet kémiai ingereit az agyba. A boák megfelelő életkörülmények között általában 20-30 évig élnek, de több igazolt példány megélte a 40 évet is.
Takarmánya:
A császárboa megfojtja áldozatát, méreggel nem rendelkezik. Fogai segítségével megragadja, és erős izomzata segítségével addig szorítja, míg ”szíve utolsót nem dobban”. Ezt követően egészben nyeli le. A természetben szinte minden gerincest elfogyaszt, amelyet el tud ejteni.
Fogságban a különböző táplálékállatoknak eltérő tápértékük van, közülük legmagasabb a patkányé. Ezen felül adható nekik nyúl, egyéb rágcsálók vagy madarak.
Fiatalkorban főként egerekkel etessük őket, melyeket 1-1.5 hetente adjunk nekik. Növekedésükkel arányosan növeljük a táplálék nagyságát és növeljük az etetések között eltelt időt. Ez adult, azaz felnőtt korukra lehet 2-4 hét. Önként is koplalhatnak, amit több tényező is befolyásolhat. Ilyen például a vedlés, a környezeti tényezők hatása, a gravid állapot, azaz megtermékenyült a nőstény kígyó vagy ”mert éppen péntek van”. Tápláléka nagyságát tekintve elmondható, hogy mérete a kígyó legvastagabb részénél alig lehet csak nagyobb. Emésztéskor a kígyónál előfordul puffadás. Egyaránt etethető frissen csapottal vagy fagyasztott takarmányállattal is. Élővel semmiképp ne etessünk, ezzel elkerülhetjük a kígyó esetleges sérüléseit. A fagyasztott állapotú eleséget megfelelő hőmérsékletre kell kiolvasztani, amely körülbelül 35-38°C, különben emésztőrendszeri károsodást okozhatunk az állatnak, vagy el sem fogadja. Fiatalkorukban több esetben is előfordul kis mennyiségű bélsár termelődés, ennek következtében kimaradhat az ürítés. Etetés kizárólag csipesz segítségével történjen, máskülönben komoly sérüléseket okozhat számunkra, emellett az állatnak is felesleges stresszforrást jelent.
Habitus
A természetben megtalálhatóak a fák ágain, a talajszinten, üregekben, barlangokban és esetlegesen más állatok által kiásott odvakban. A hüllők ösztönlények, tehát a vörösfarkú boa is. Természetük egyedenként eltérő. Nyugodtabb és idegesebb egyedek egyaránt előfordulnak. Megfelelő foglalkozás mellett nyugodtabb természetűvé válhatnak, ennek hatására könnyedén kezelhetőek lehetnek. Ettől függetlenül nem szeretik a folytonos piszkálást. Legnyugodtabb és legbiztonságosabb közeg számukra a megszokott terráriumuk. A kígyóbot alkalmazása praktikus lehet, főleg a kifejlett egyedeknél. Fejét ennek segítségével óvatosan tőlünk ellenkező irányba tudjuk terelni, vagy egy apró fejsimítással jelezhetünk a kígyónak, hogy nem etetés következik. Kerülni kell a hirtelen mozdulatokat, ellenkező esetben megharaphatnak, ami súlyos sérülést okozhat.
Szaporodása:
Párzásuk a csapadékosabb őszi időszakra tehető, amikor is a hím anális karmainak segítségével udvarolni kezd a nősténynek. Ovulációs időszak közben sikeres párzást követően, 20 napon belül bekövetkezik az ovulációs vedlés. Innentől számolva 90-től akár 150 napig is tarthat a gravid állapot. A sikeres párzás nem feltétlenül jelenti azt, hogy a nőstény megtermékenyült, mivel spermatároló állatok, azaz előfordulhat, hogy a megtermékenyülés csak később, akár 9 hónap elteltével következik csak be.
Születésükkor egy a vékony átlátszó magzatburok veszi körül őket. Folyamatos mozgás segítségével a legvékonyabb részt megkeresve átszakítják azt. A megszületett boák száma 8-tól akár 50 is lehet, melyek körülbelül 30-35 cm hosszúak. Az első időszakban helyezzük őket papírtörlőre! Az utódok száma nagyban függ a szülő állatok méreteitől, génjeitől és a hím egyedek spermájától. Gyakran előfordulnak úgynevezett slugos, azaz megtermékenyítetlen tojások, amelyek ideális esetben szintén világra jönnek.
A kis boák első vedlésüket követően kezdenek el táplálkozni.
Elhelyezése:
Fiatalkorban érdemes őket kisebb helyen tartani, és növekedésükkel arányosan növelni helyük méretét, amely adult korra 150×60 cm alapterületű terráriumot jelent. Előfordulnak egyedek, akik jobban szeretik a rack-rendszeres tartást. Aljzatnak alkalmazható fenyőkérges, mulcsos megoldás, de a legpraktikusabb a lignocel. Ennek alkalmazásával nagyrészt elkerülhető a penészesedés és a gombásodás, amely légúti problémákhoz vagy bőrbetegségekhez vezethet. Kis mennyiségben a táplálék elfogyasztásakor lenyelt aljzatot meg tudja emészteni, de a több okozhat komplikációkat. Különböző tereptárgyak elhelyezése a terráriumon belülre segíti a természetes élettér kialakítását, és hozzájárul a kígyó könnyebb vedléséhez. Ügyelni kell arra, hogy az elhelyezett kiegészítők ne okozzanak sérülést és a kígyók ne szoruljanak beléjük. Szükségük van akkora vizes medencére, melybe kényelmesen bele tudnak feküdni. Speciális megvilágításra nincs szükségük, csupán napi 10-12 óra fényforrásra. A 27 és 30°C közötti hőmérsékleti tartomány a legideálisabb számukra. Fűtést legpraktikusabban fűtőpanellel vagy fűtőfilmmel lehet biztosítani, mivel a lámpával való melegítés, ha nem megfelelően van elhelyezve, égési sérülést okozhat. Éjszaka a hőmérséklet visszahűlhet szobahőmérsékletre, ezzel a napi hőingást is imitáljuk. Ideális páratartalom 65%, amely az őszi időszakban megemelkedhet 70%-ra. Társítást tekintve a legideálisabb, ha magányosan tartjuk őket. Ez alól kivétel a párzási szezon.
Főbb betegségei:
Egy külön cikk fog erről a témáról részletesen szólni, ettől függetlenül kiemelnék egy-egy fontosabb betegséget.
Az egyik leggyakoribb probléma az atkásodás, melyre a boák a leghajlamosabbak. Az atkák szinte bármivel bevihetők az állat terráriumába. Egy apró fekete, a pikkelyek közé fúródó élősködőről van szó. Az egyed vérével táplálkoznak, melyet addig szívnak, míg az állat képtelen lesz táplálkozni, és el nem pusztul. Léteznek különféle vegyszerek ennek kezelésére, de a rossz alkalmazás könnyen az állat elhullásához vezethet, ezáltal fontos követni a pontos utasításokat. Vizes áztatás és a terrárium fertőtlenítése sokban segíthet az atkásodás megszűntetésében.
Vegyszer használatakor fontos kiemelni, hogy ne tocsogjon benne az állat, és nagyon jól szellőző helyre kell helyezni, és csak időre, máskülönben a méreg az állat vesztét okozhatja!
A ragadozóatka alkalmazása szintén praktikus lehet megfelelő használatot követően.
Az IBD -t (inflammatory bowel disease) a boák bizonyos százaléka hordozhatja. Ez egy idegrendszeri megbetegedés, melyet élete végéig hordozhat tünetmentesen. A tünetek megjelenését követően az állat pusztulását okozhatja. Létezik speciális vizsgálat a kimutatására, de ennek ára igen magas.
Sok elhullást írnak az IBD számlájára, holott legtöbb esetben a problémát inkább a környezeti tényezők vagy a nem megfelelő gondozás okozza.
Az IBD főbb tüneteire egy másik cikkben térünk ki. Az IBD-re legérzékenyebb kígyók közé tartoznak a királypitonok, akiknél a betegség rövid lefolyású, gyors pusztuláshoz vezet. Ahhoz, hogy elkerülhesd a fertőzést, elengedhetetlen a karanténozás, kézfertőtlenítés és fontos az átgondolatlan párosítások megelőzése.
A császárboa optimális tartási paraméterei
- Kifejlett testméret: 1,5 – 2 méter
- Várható élettartam: 20-30 év (Esetenként akár 40 év)
- Védettségi státusz: Cites II-es kategóriába tartozik, így szükség van hozzá származást igazoló dokumentumra.
- Hőmérséklet: 28-30°C; éjszakára visszahűlhet szobahőmérsékletre
- Relatív páratartalom: 60-65%
- Fényigény: Napi 10-12 óra megvilágításra van szüksége
- Talaj: Lignocel, mulcs, egyéb trópusi talajkeverékek
- Tereptárgyak: Mászásra alkalmas ágak, sziklák, bújási lehetőségek
- Táplálék: Egér, patkány, egyéb rágcsálók, madarak
- Földrajzi elterjedés: Közép- és Dél-Amerika
Boa constrictor imperator rendszertani besorolása
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerincesek (Chordata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Óriáskígyófélék (Boidae)
Nem: Boa
Források:
https://www.jstor.org/stable/40060485
https://reptile-database.reptarium.cz/species?genus=Boa&species=imperator
https://www.exotic-pets.co.uk/common-boa.html
https://animaldiversity.org/accounts/Boa_constrictor/