A görög teknősök világa (Testudo hermanni) és a hosszú élet titka

A görög teknősök igen nagy népszerűségnek örvendenek a teknőskedvelők körében. Ez nem meglepő, hiszen tartása nem bizonyul túl bonyolultnak, de a hosszú és egészséges élet fenntartásának van néhány alappillére. A teknősök már 200 millió éve jelen vannak a Földön, de a tudományos leírásuk a XVIII. századig váratott magára, mikor Carl von Linné 1758-ban leírta a teknősök rendjét (Testudines), majd 1789-ben Johann Friedrich Gmelin német természettudós bejegyezte a görög teknőst, mint fajt (Testudo hermanni). Természetes élőhelyük földrajzilag nem áll messze hazánkétól. A törzsalakon kívül elterjedt még házi kedvencként a T. h. boettgeri és a T. h. hercegovinensis alfaj, amelyek a Balkánon őshonosok.

Elterjedése, élőhelye

Görög teknősökbe hazánkhoz legközelebb Romániában és botolhatunk bele nyaralásunk során. Portugáliát kivéve az európai mediterrán országokban fordulnak elő, alacsony cserjék közt és füves területeken. Erdőkben, a nagyon köves, sziklás helyeket leszámítva szinte bármilyen alapkőzeten megtalálható. Élőhelyén különböző melegebb pontokon szeretnek sütkérezni.

Megjelenése

A teknősök különleges páncélja egymáshoz kapcsolódó csontlemezekből áll. Két fő részét a hátpáncél (carapax) és a haspáncél (plastron) adja, amelyek két oldalt elhelyezkedő, csontos híddal kapcsolódnak egymáshoz. A hátpáncélon középen hosszirányban végig futó csigolyalemezekhez kétoldalt csatlakoznak az úgynevezett bordalemezek. A csontlemezeket a teknős mintáit és színét mutató szarupajzsok borítják. Minden szarupajzs átfedésben lapul az alatta levő csontlemezeken, ezzel is tovább erősítve a kupolaszerkezetet. Ivari kétalakúság kifejlett korban megfigyelhető. A faroktőnél elhelyezkedő, haspáncélon lévő pajzsok keskeny téglalap alakúak a hímeknél, a nőstényeknél inkább négyzet alakúak. A hímek farkánál az anális pajzsok tompaszöget zárva találkoznak, a nőstényeknél ugyanez akár hegyesszög is lehet. A hímek haspáncélja homorú. Ennek a párzás során van szerepe, így a párzás alkalmával stabilabban illeszkedik a hím a nőstényhez.

A hímek feje ivarérettségükre robosztusabb lesz, mint a nőstényeké. A hímek páncélja általában kisebb. Kifejlett méretük 18-25 cm-es páncélhosszúságú, de egyes alfajok ennél kisebbre nőnek. A farok a hímeknél hosszabb és vaskosabb, a kloáka távolabb helyezkedik el a haspáncéltól. A nőstények kloákája kerek nyílású és a haspáncélhoz közelebb helyezkedik el. Farkukat a hátpáncél alá oldalra behajtva rejtik el. Szájuk szarukávával szegélyezett. Benne található a lemetszett táplálékok továbbjutását elősegítő, húsos és ragacsos nyelv, illetve a teknősöknél igen ritkán említett, módosult Jacobson-szerv, ami ugyanazt a szerepet tölti be, mint a kígyók és gyíkok esetében. Ez egy úgynevezett ”szagló érzékszerv”.

A nyakuk 8 csigolyából épül fel, és függőleges S-alakban meghajolva teszik lehetővé a fej páncél alá rejtését. A széles intervallumban történő nyakmozgást a nyakat borító garbószerű (turtle neck) bőr teszi lehetővé. A mellső lábaikat behúzva a fejük elé hajtva, komoly védelmet biztosítanak a támadóikkal szemben. A lábakat egymást nem fedő szarupikkelyek borítják, amelyek mechanikai védelmet is jelentenek, de a dehidratáltság elkerülésében is van szerepe. A lábfejek végei nem egységes darabszámú karomban végződnek. Általában a hátsón öt, a mellső lábakon négy karom helyezkedik el. Vannak populációk, amelyek tagjainál eltérés mutatkozik, például ötkarmú mellső lábakkal rendelkeznek.

A legtöbb tenyészetben a lokalitások keverednek, emiatt összemosódnak az egyes lokalitásokra jellemző alaktani bélyegek. Így nem lehet tudni, hogy a tenyésztett teknősök felmenői honnan származhatnak.

A görög teknősök 50-70 évig élnek, de több egyed igazoltan elérte a 100 éves kort.

Takarmánya

A görög teknősök növényevők. A természetben növényi táplálékokon kívül nagy ritkán fogyasztanak állati eredetű táplálékot, sőt, a fajtársaik, de akár más fajok ürülékét, vagy a dögöt sem vetik meg. Döntő részben rostban gazdag zöld növényi részek képezik takarmányukat, az ínséges nyári időszakban akár száradt leveleket is fogyasztanak. Gyümölcsöt szezonálisan, nagyon keveset találnak. Kifejezetten sok virágot fogyasztanak, ez rendkívül értékes vitamin- és ásványianyag-forrásuk. Figyelembe kell venni az etetésnél, hogy a folyadékbevitelük döntő részét a zöld növényi részek adják. A jól ismert fehér here, katáng, pitypang, útifű, pipacs stb. egy-két hétig is haladnak az emésztőrendszerükben, így vitaminokat, ásványianyagokat, makro- és mikroelemeket tudnak felszívni belőlük.

Az említett levelek tartalmaznak kalciumot és foszfort, ettől függetlenül elengedhetetlen a plusz kalciumbevitel, amit a legegyszerűbben szépiával juttathatunk a szervezetükbe. Ez a gyümölcsökről nem mondható el, és a cukortartalmuk is magas. Az állati fehérjék kínálását akár el is hagyhatjuk, elsősorban a gyógyíthatatlan köszvény kialakulásának rizikója miatt. Takarmány és víz folyamatosan legyen előttük.

Habitusa

Természetük egyedenként eltérő. Összességében elmondható, hogy a görög teknős a legbéketűrőbb teknősfajok egyike. A hímek és a nőstények egyaránt rivalizálhatnak, melyet a hímek lábharapdálással mutatnak ki. Ez komoly stresszel és sérüléssel járhat, ha több egyed kis helyen él együtt. Harcaik viszont csak a legritkább esetben torkollanak véres jelenetekbe. Ez többnyire szaporodási időszakban történik. A hőmérséklet befolyásolja aktivitásukat. Kinti kifutóban a reggeli órákban, illetve naplementekor a legaktívabbak. Meleg, borús időben akár egész nap aludhatnak, kivéve, ha reggel van az etetés.

Szaporodása

A görög teknősök termékeny tojásrakásához nagyrészt szükség van teleltetésre, de előfordulnak esetek, amikor erre nincs szükségük. Az ivarérettségüket a természetben általában a nőstények 8-10 év, míg a hímek 6-7 év alatt érik el. Párzásukat követően, ami április végétől, július közepéig tart, többször is lerakják az általában 6-7 tojásból álló fészekaljukat, amelyek száma az újabb tojásrakásokkor csökkenhet. Egészen kivételes esetekben egy szezonban akár 2-3 fészekaljat is rakhatnak. Tojásrakáshoz előnyben részesítik a kisebb, déli fekvésű dombokat. A tavaszi fészkeiket általában nyitottabb, napos helyre teszik, a nyári második, esetleg harmadik kört pedig gyakran bokrok tövébe, fűcsomók közé, hogy a rettentő magas hőmérséklet ne tegyen kárt a tojásban fejlődő embriókban. A tojások kelési ideje 50-90 napig is eltarthat. A teknősök nemét befolyásolja a hőmérséklet. Kikelésük idejében a tojás falának feltörését az úgynevezett ”tojásfoguk” segítségével érik el, és gyakran gyűrött hasi és a tojás formáját átvett páncéllal jönnek világra, ami általában pár óra, maximum 1-2 nap alatt rendeződik.

Fogságban nálunk 4-5 éves példányok teleltetés nélkül, több termékeny tojást is leraktak, melyekből egészséges kicsik jöttek világra. Ez nagyon ritka jelenségnek mondható.

Tartása

A terrárium minimum alapterülete fiatalkorban 60×40 cm, míg adult, azaz felnőttkorban 2 m²/példány terület szükségeltetik kerti kifutóban. UV-B és melegítő izzókat kell elhelyezni úgy, hogy az egész hátpáncélt egységesen érhesse a hő. A hideg oldalon 20-22°C, meleg oldalon 27-30°C, és a napozó alatt 35-37°C hőmérsékletet kell biztosítani számukra. A legmegfelelőbb talajkeverék a kalciumban és egyéb ásványianyagokban gazdag kerti föld, akár az udvar végéből. Homok semmiféleképp ne legyen! Természetes hely kialakításához alkalmazhatunk számára nem mérgező, szárazságtűrő növényeket. Az aljzaton pedig nyugodtan maradhatnak megszáradt növényi részek.

A tereptárgyak elhelyezésénél arra is figyelni kell, hogy a melegítőlámpák alatt ne legyen esélyük hanyatt borulni, illetve olyan kis dombot érdemes odaépíteni, hogy hanyatt esés után a lábai kalimpálásával a legforróbb részektől esélye legyen távolabb kerülni. Napi szintű párásításra van szükségük, de ügyelni kell, hogy se a teknős, se a talaj ne tocsogjon a víztől. A páratartalom átlagosan 50-60%, párásításkor megemelkedhet 80%-ra is. A görög teknősök tavasszal a talajmenti fagy megszűnésekor kitehetőek szabad ég alá. Ügyelni kell ilyen esetben arra, hogy ne tudjanak elszökni, ragadozó ne férhessen hozzájuk, és több árnyékolt helyet kell biztosítani. Fontos figyelni, hogyha a teknős a tűző napon, árnyékos rész nélkül a hátára fordul, az könnyedén az állat pusztulásához vezethet! Egyenetlen talajon könnyebben képesek a hátukról visszafordulni.

Védettségi státusza

A görög teknősök élőhelyi megritkulásának egyik oka az illegálisan befogott állatokkal történő kereskedelem. Ennek visszaszorítása érdekében beléptették őket a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok kereskedelmét szabályozó washingtoni egyezménybe. Regisztrált görög teknős tenyészetekből az úgynevezett CITES engedéllyel (EU bizonylat) kerülhetnek kereskedelmi forgalomba az Európai Unión belül. A görög teknősök a CITES II. függelékben, valamint az „A” jelzésű EU mellékletben szerepelnek. A görög teknős úgynevezett bejelentésköteles faj. Ez azt jelenti, hogy a tulajdonosnak 30 napon belül az illetékes kormányhivatalnál be kell jelentenie megszerzését, elidegenítését vagy elhullását.

A regisztrált tenyésztő a területileg illetékes kormányhivatalban eljárási díj ellenében válthat ki EU bizonylatot a szaporulatára, amely tartalmazza a kis teknős hasmintáját bemutató fotót. Az állat növekedésével a minta változik, így 10 centiméteres haspáncélhossz eléréséig félévente be kell mutatni az engedélyt és a kis teknőst a minta ellenőrzésére. Ekkor újabb és újabb fotók készülnek, majd a 10 centiméteres nagyság elérése után mikrochipet kell ültetni az állatba, amelyet a hatóság már az állatban leolvas, majd a számát rávezeti a végleges EU bizonylatra. A papírok kiállítására a hatóságnak 60 nap áll rendelkezésére.

Kinek ajánljuk görög teknőst? 

Minden teknősbarátnak, aki szeretne egy könnyen tartható, könnyen beszerezhető teknőst, amely hosszú évekig élhet mellettünk, emellett nagykorukra biztosítani tud számukra egy kültéri kifutót.

Források:

Fodor Atilla – A jól nevelt görög teknős
https://reptile-database.reptarium.cz/species?genus=Testudo&species=hermanni
https://theturtleroom.org/species-profile/testudo-hermanni-hermanni/