Close Menu
TerraPlaza magazin
  • Címlap
  • Hüllők
  • Kétéltűek
  • Ízeltlábúak
  • Mélyvíz
  • Érdekességek
  • Expo

Subscribe to Updates

Get the latest creative news from FooBar about art, design and business.

What's Hot

Egy terráriumi sláger őstörténete: Fosszilis madárpókok

2025.05.23.

A krokodilszkinkek, mint házikedvencek

2025.05.21.

„Esélytelen, hogy megmarjon egy tarantula, ha nem provokálod”

2025.03.26.
Facebook X (Twitter) Instagram
TerraPlaza magazin
  • Címlap
  • Hüllők

    A krokodilszkinkek, mint házikedvencek

    2025.05.21.

    1. TerraPlaza Szakmai Nap

    2024.09.14.

    Az egykor kihaltnak vélt, mostmár világszerte elterjedt és kedvelt gekkónk, az Új-kaledóniai vitorlásgekkó

    2024.06.02.

    Ékszerdoboz vagy élőhely?

    2024.04.20.

    A szépséges szörnyeteg, avagy a Gila monster (Heloderma suspectum)

    2023.12.03.
  • Kétéltűek

    Nyílméregbékát otthonra? Az első lépések

    2023.09.01.

    Varázslatos hangok és rejtélyes szokások: a vietnámi mohabéka világa

    2023.08.23.
  • Ízeltlábúak

    Egy terráriumi sláger őstörténete: Fosszilis madárpókok

    2025.05.23.

    „Esélytelen, hogy megmarjon egy tarantula, ha nem provokálod”

    2025.03.26.

    A terrarisztika élőholtja, a Simandoa barlangi csótány

    2024.01.30.

    Védett pókritkaságaink, a torzpókok

    2023.12.29.

    Lepke, mint házikedvenc?

    2023.12.16.
  • Mélyvíz

    A medveállatkák kalandjai a földtörténeti középkortól napjainkig

    2024.07.05.

    Ékszerdoboz vagy élőhely?

    2024.04.20.

    Madagaszkár ősi harcosai, a sziszegő csótányok

    2023.11.23.

    Az élet könyvének lapjai: fajok kihalása a modern korban

    2023.10.28.

    Nyolclábú parányok – Az atkák rejtélyes világa (1. rész)

    2023.10.14.
  • Érdekességek

    Palacsintacsiga

    2025.02.09.

    Parafa

    2025.02.07.

    Tapogatók

    2025.02.06.

    Mimóza

    2025.02.05.

    Repül?

    2025.02.04.
  • Expo
Facebook Instagram YouTube
TerraPlaza magazin
Kezdőlap » „Minden élőlény nagyon szép és érdekes, csak kellőképpen közel kell kerülni hozzájuk”
Interjú

„Minden élőlény nagyon szép és érdekes, csak kellőképpen közel kell kerülni hozzájuk”

Tóth NoémiBy Tóth Noémi2024.07.11.Updated:2024.08.16.1 hozzászólás4 Mins Read
Namíbia 2009 (fotó: Trócsányi B.)
Share
Facebook Twitter LinkedIn Pinterest Email

A Természettudományi Múzeum korábbi főigazgatójaként Dr. Korsós Zoltán zoológus-biológus nemzetközi szintre emelte a hazai százlábúak és ikerszelvényesek kutatását, miközben felfedezőként egzotikus expedíciói is legendásak. Saját állatait többnyire vadon fogta be, és viperákat is tartott annak idején.

Bambuszviperával Lanyu szigetén (Tajvan), 2006 (fotó: Jing-Fu Tsai)

A TerraPlaza főszervezője-főszerkesztője, Kárpáthegyi Péter mesélte, hogy ugyanahhoz a faluhoz, Baracskához kötődtök. Ő ott született, te pedig ott laksz. Később a Természettudományi Múzeum Állattárában a szomszédos szobában dolgoztatok. Téged hogyan és mikor szippantott be ez a szakma?

Szüleim mesélték, hogy már 3 éves koromban csodálattal olvastam az oroszlánbarlangnál kitett táblát az Állatkertben. Körülbelül hatodikos voltam, amikor elhatároztam, hogy zoológus leszek: egyértelmű volt számomra, hogy ezt a pályát kell választanom. Szerencsére szüleim és tanáraim is támogatták, így egyenes út vezetett az ELTE biológus szakra, majd onnan az akkor egyetlen igazi zoológiai kutatóhelyre, a Természettudományi Múzeum Állattárába. Eleinte hüllőkkel foglalkoztam, hazai gyíkok ökológiai vizsgálatából szakdolgoztam és doktoráltam, de a Múzeumban a soklábúak (Myriapoda) gyűjteményét kaptam feladatul.

Olajzöld fattyúteknőssel Hawaiin, 2001

Később a Természettudományi Múzeum főigazgatója lettél. Mit élveztél leginkább az ottani munkádban, és mi volt a legnagyobb sikerélményed?

A majdnem 40 év alatt, amit a múzeumban töltöttem, sikerült a százlábúak és ikerszelvényesek hazai kutatását nemzetközi szintre emelni. 2019-ben mi szerveztük meg Budapesten a 18. Nemzetközi Myriapodológiai Kongresszust, több mint 100 résztvevővel a világ minden tájáról. A 6 év főigazgatói beosztásom alatt kevesebb időm jutott a tudományra: sok minden más, azaz a kiállítások, közművelődés, elhelyezési kérdések, és természetesen a több mint tízmillió tárgyat őrző és 220 főt foglalkoztató intézmény vezetése kötött le.

Berber szkink, Marokkó, 1983

Dolgoztál Japánban, és számos expedíción is részt vettél. Melyek voltak a legérdekesebb kulturális és tudományos felfedezéseid, és hol tapasztaltad a legmeglepőbb dolgokat?

Japán déli részén, az Okinava központú Rjúkjú-szigetekre hívtak meg a több mint 140 szigetet tartalmazó szubtrópusi terület ikerszelvényes-faunájának vizsgálatára. A három év alatt elsőként gyűjtöttem és határoztam meg ezeket az állatokat 55 szigetről, számos tudományra új fajt sikerült leírni. A végső cél a szigetek állatföldrajzi kapcsolatainak feltárása, ezen még most is dolgozunk. Az utazásaim során persze a különleges kultúra iránt is fogékony voltam, élményeimről „Szerelmem Okinawa” címmel írtam könyvet és tartottam fotókiállítást.

Kéksávos tengerikígyóval Lanyu szigetén (Tajvan), 2007 (fotó: Jing-Fu Tsai)

Jelenleg nyugdíjas vagy, de utoljára az Állatorvostudományi Egyetemen tanítottál. Melyek voltak a kedvenc előadási témáid és miért?

Háromféle ökológiai tantárgyat és kutatástervezést oktattam BSc és MSc biológusoknak, tehát nem az állatorvos-hallgatóknak. Legjobban az „Ökológia és természetvédelem” órát szerettem, mert ebben a korábbi, természetvédelmi munkáimban és az utazásaim során szerzett tapasztalatokat és élményeket is megoszthattam. Nagyon jó alkalom volt az egyhetes börzsönyi terepgyakorlat, ahol ökológiai módszereket mutattunk be a mintegy 15 másodéves hallgatónak; ez kiváló lehetőség volt nekik is közösséggé összekovácsolódni. Rövid, három éves egyetemi oktatói pályafutásom végén indítottuk az „Egzotikus zoológia” nevű kurzust, ahol azután saját kutatásaimmal kelthettem érdeklődést a hallgatókban a távoli tájak állatvilága iránt. A személyes történetekkel és saját képekkel illusztrált Új-Zéland, Japán, Tajvan, Dél-Afrika előadások azt hiszem lenyűgözték a hallgatókat.

Ikerszelvényesek gyűjtése Lanyu szigetén (Tajvan), 2007 (fotó: Jing-Fu Tsai)

Mit látsz az ikerszelvényesekben, ami ennyire érdekessé teszi őket a számodra, és mit üzennél azoknak, akik idegenkednek tőlük?

Az ikerszelvényeseket (Diplopoda) nagyon kevesen ismerik, szorgalmas tanulással nem volt nehéz közöttük szakértelmet szerezni. Igazából fantasztikusan gazdag és változatos csoport, jelenleg 12 ezer fajukat ismerjük a világon, de ennek 6-7-szerese vár még felfedezésre, elsősorban a trópusi területeken. Fontos, növényevő ízeltlábúak, mert ők bontják le elsőként az erdőben lehullott leveleket és sok más szerves törmeléket, hogy aztán ezek a többi állatok és végül a növények számára feldolgozhatók legyenek, és újra bekerüljenek a nagy körforgásba.

Azt tartom, hogy minden állat, minden élőlény nagyon szép és érdekes, csak kellőképpen közel kell kerülni hozzájuk, megismerni az életüket és rácsodálkozni az evolúció hihetetlenül izgalmas folyamatára.

1974-ben

Milyen hobbicéllal tartott állataid voltak és vannak? Inkább megfigyelni szereted a viselkedésüket, vagy érzelmileg is kötődsz hozzájuk?

Régebben általában a külföldi útjaimról hazahozott, vadon fogott, nem védett hüllőket tartottam. Az egyik első ilyen gyíkom egy Marokkóból származó berber szkink volt. De tartottam homoki viperát, tajvani bambuszviperát, kölcsön óriáskígyót, nílusi varánuszt is, még a veszélyes állatok tartását szabályozó törvény előtt. Talán a legerősebb, érzelmi kötődést is jelentő hüllőm egy toke-gekkó volt, amelyik 34 évig élt nálunk! Rendszeresen hallatta jellegzetes kiáltását éjszaka, és ma is megdobban a szívem, ha olyan országban járok (például legutóbb Vietnámban), ahol vadon hallhatom a toke hangját. Ízeltlábúakat is szívesen tartok, volt skorpióm, ostorlábúm, ostorfarkúm, és természetesen ezerlábúim is, melyeket mind a természetből, eredeti élőhelyükről, Japánból és Peruból hoztam haza. Szaporítással, kereskedéssel nem foglalkozom, leginkább a vadon élő állatok viselkedése érdekel. Persze macskák és kutya is mindig volt itthon.

Sivatagi gekkó fényképezése Namíbiában, 2009 (fotó: Trócsányi B.)
Interjú Korsós Zoltán
Share. Facebook Email
Previous ArticleVaranus glauerti
Next Article A Szakállas agáma nemének megállapítása
Tóth Noémi
Tóth Noémi

Újságíró, kreatív szövegíró

Related Posts

„Esélytelen, hogy megmarjon egy tarantula, ha nem provokálod”

2025.03.26.

„Ha levetjük az előítéleteinket, mindegyikük mestermű”

2024.12.01.

„A természethez képest minden terrárium kicsi”

2024.09.27.

„A baleset soha nem az állat hibája!”

2024.09.20.

1 hozzászólás

  1. Pingback: 100 éve született Gerald Durrell, aki humorral óvta a természetet


TerraPlaza Expo
Ezt már olvastad?
Ízeltlábúak

Egy terráriumi sláger őstörténete: Fosszilis madárpókok

By Szabó Márton2025.05.23.

A pókok (Araneae rend) egyértelműen a legmegosztóbb ízeltlábúak egyikei, széles körben forrásai mind rajongásnak, mind…

A krokodilszkinkek, mint házikedvencek

2025.05.21.

„Esélytelen, hogy megmarjon egy tarantula, ha nem provokálod”

2025.03.26.

Palacsintacsiga

2025.02.09.
Rólunk

Természetszeretet és felelős állattartás naprakész információkkal – terrarisztika és akvarisztika szakportál. Hogy kedvenceidnek minél boldogabb élete legyen.

Email: info@terraplaza.hu
Tel: +36 20 4757271

 
  • 100 éve született Gerald Durrell, aki humorral óvta a természetet - „Minden élőlény nagyon szép és érdekes, csak kellőképpen közel kell kerülni hozzájuk”
  • Beloberk István: „A természethez képest minden terrárium kicsi” - Színváltoztatás
  • Aszódi Alexandra büszke a szaporulataira - A szépséges szörnyeteg, avagy a Gila monster (Heloderma suspectum)
TerraPlaza magazin
Facebook Instagram YouTube Discord
  • Impresszum
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőség
  • TerraPlaza Shop
  • TerraPlaza Expo
Copyright © 2025 TerraPlaza ®

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.

A jobb felhasználói élmény érdekében az oldalon cookie-kat használunk. Oldalunk használatával, Ön elfogadja a cookie-k használatát.OKAdatvédelmi irányelvek