Hangyákkal szinte mindenki találkozott már hívatlan vendégként a konyhában, vagy kisállatok etetőtáljai körül. Nem nagyon szoktunk örülni neki, ha megjelennek, mert bizony kemény ellenfelek! Bár kicsik, de sokkal többen vannak nálunk, és nagyon sok ravasz trükkjük van, hogy élelmet szerezzenek.
Jól szervezett társadalmaikat ma már elsőkézből meg tudjuk figyelni, ha egy zárt helyen, ellenőrzött környezetben, úgynevezett formikáriumban saját kedvtelésünkre akarjuk tartani őket. Ezzel választ is kapunk az egyik leggyakoribb kérdésre:
Miért tart valaki hangyát?
A hangyatartás vagy „hangyászás” elsősorban nem egyetlen állatról szól, amelyben gyönyörködünk, hanem egy egész társadalomról. Egy önszervező rendszert figyelhetünk meg, amelyben az egyedek különböző feladatokat látnak el, és napról napra szorgalmasan együtt dolgoznak azon, hogy a kolónia minél sikeresebb legyen. Mi időnként beavatkozunk, etetünk, különböző dolgokat rakunk be, vagy változtatunk valamit a hangyafarmon, amelyre a hangyák a legkülönbözőbb módokon reagálnak. Ezek az interakciók adják a hangyászás legfőbb varázsát! Nemcsak megfigyelhetjük különleges világukat, de meg is érthetjük, mire hogyan reagálnak, hogyan gazdálkodnak az erőforrásaikkal, vagy milyen stratégiákat találnak ki egy-egy probléma megoldására annak érdekében, hogy együttműködve elérhessék céljaikat.
A hangyakolónia kinevelése egy kémcsőben kezdődik: a boly legfontosabb tagja, a királynő itt rakja le első petéit, és neveli fel az első dolgozókat. A hangyák világában a megtermékenyült királynő egész életében képes dolgozókat nevelni, és egyes királynők akár 10-20 évig is élhetnek megfelelő tartás mellett.
Ez a vízzel töltött kémcső tehát a keltetőcső, amelyben vizet zárunk el vattával, utánozva a földalatti, párás körülményeket. Egy ilyen kémcső nagyon sokáig, akár 2 hónapig is képes tárolni a vizet, mielőtt a vattaréteg teljesen elkoszolódna. Ez idő alatt nekünk csupán békén kell hagynunk a hangyákat, és időről időre élelmet adni nekik. A legtöbb hangyafaj mézet vagy cukrosvizet, illetve darabolt rovarokat kap ilyenkor eleségnek, de egyes fajok magokat vagy olajos ételeket (pl.: diót, mogyorót) is igényelnek. Egészen addig nevelgetjük őket ebben a kémcsőben, amíg el nem szaporodnak annyira, hogy a létszámuk miatt már nem bírunk velük és ki tudnának szökni. Ez fajtól függ, a kisebb fajoknál lehet, hogy 100 egyedet jelent, a nagyobbak pedig akár már 20 dolgozóval is elérhetik a beköltöztetési minimumot. Ha a kolónia kinövi a kémcsövet, akkor elérkezik az idő, hogy átköltöztessük őket egy hangyafarmba, vagy más néven formikáriumba.
A formikárium tulajdonképpen egy terrárium hangyáknak. A fő különbség a terráriummal szemben, hogy rendelkeznie kell megfelelő szökésvédelemmel, ezen kívül két részből áll: fészekből és kifutóból. A fészek a hangyacsalád otthona, itt időzik a boly nagyrésze, itt bújik meg a királynő, és itt nevelik az utódaikat. A kifutó a külvilágot jelképezi, ide járnak ki keresgélni, itt tudnak rovarokra vadászni.
De ezen kívül még számos technikai részlet van, ami a működéséhez kell. Minden illesztést nagyon pontosan kell legyártani, részben ez is az oka annak, hogy a hangyászás napjainkban éli a reneszánszát, amikor a számítógépek precízen tervezik és gyártják le a hangyafarmot. Persze tíz-húsz évvel ezelőtt is tartottak hangyákat, de akkor még főleg csak a velük foglalkozó kutatók, és ők is elsősorban saját gyártású farmokban. Ezeknél beton, cement, vagy Ytong tégla volt az alapanyag, a fedőlap pedig üveg vagy plexi. Barkács-jellegéből adódóan ezek a farmok teljesen változó minőségűek voltak, és sajnos csak egyszerhasználatosak, mert az Ytong szivacsos rétegei közül nem volt lehetőség kitakarítani a használat során elterjedt gombákat és egyéb fertőzéseket.
A mai farmok ezeknél már jóval modernebbek, elmoshatók, és többféle hangyafaj tartására is alkalmasak. A legszélesebb körben a plexi hangyafarmok terjedtek el, melyek minden szempontból segítik a hangyák tartását, akár kezdők számára is. A kifejlett bolyokat persze van lehetőség később egy természetesebb terráriumban is tartani, viszont ennek kialakításához szükséges minden olyan tapasztalat és ismeret, amit az ember megtanulhat, ha maga nevel fel egy hangyakolóniát kémcsőből több ezer dolgozóig.
Mivel megmutatni mindig könnyebb, mint leírni, ezért a hangyakolónia felneveléséről készítettem egy többrészes videósorozatot, ezt az AntSite Youtube-csatornáján találjátok: https://youtu.be/eokgO1epWBA?si=dxBf3jwAUNGywdXZ
A következő részben írok majd a kezdőknek ajánlott hangyafajokról. Mivel a hangyák világa izgalmasabb, mint gondolnánk, ezért nagy szükségünk lesz néhány támpontra, hogy el tudjunk igazodni ezeknek a fajoknak a változatosságában.
