A rendszerint hatalmas hüllőivel mutatkozó Aszódi Alexandra nem csupán egy dekoratív eleme a TerraPlazáknak, hiszen komoly herpetológiai tenyészete van. Mesélt nekünk saját álmainak megvalósulásáról és saját tapasztalatairól – valamint PVC-terráriumairól szóló ismertetővel is szolgál az olvasóknak.
A TerraPlazákon rendszeresen keltesz feltűnést azzal, hogy csinos lányként tekintélyt parancsoló állatokkal mutatkozol. Nálad hogyan kezdődött az állatok iránti rajongás, és mikor volt az a fordulópont, amikor már komoly tenyészeted is kialakult a kezdeti lelkesedésből?
Az állatok iránti szeretetem már egész kiskoromban elkezdődött, már a családom is felfigyelt szinte „beteges” rajongásomra. A legjobban azokon a helyeken éreztem magam, ahol állatok vettek körül. Félelemérzetem néhány egyeddel szemben előfordult, de már akkor elkezdtem ezeket leküzdeni. Megfigyeltem az adott egyed habitusát, és ennek függvényében kezdtem máshogy viszonyulni ahhoz az állathoz. Ezáltal nem csak a félelmem kezdett alábbhagyni, de jobb kapcsolatot is tudtam kialakítani ezekkel az egyedekkel.
Rengeteg állatokkal kapcsolatos filmet néztem és könyvet olvastam, a későbbiekben pedig szakanyagokat gyűjtöttem. Művészi irányzataimat is az állatok csodálatos megjelenése imponálta, legyen az rajz, festmény vagy akár egy papírmasé.
Az évek elteltével sajnos az állatokkal kapcsolatos irányágam nem tudott kibontakozni, úgyhogy amikor 18 évesen elköltöztem, kemény munkába kezdtem, és elkezdtem gyűjteni első állataimra hosszas ismeretszerzés után. Elég hamar megtaláltam az utamat, és a háttérben szépen lassan elkezdtem építeni a tervemet és megvalósítani az álmomat. Hosszú ideig szinte alig tudott a környezetem erről a háttértevékenységemről, majd apránként – mikor már kezdett kiteljesedni az egész – elkezdtem nyitni a világ felé. Talán már kimondhatom, hogy a legtöbb álmomat meg tudtam valósítani kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel, de még messze a cél. Mindig vannak újabb tervek, és várnak még rám a herpetokultúra csodái.
Melyek a tenyészeted büszkeségei, legnagyobb sikerélményei jelenleg?
Erre a kérdésre nehéz választ adni. Az első sikeres varánusz-szaporulatomra és a veszélyes állataimra is ugyanolyan büszke vagyok. Mindegyiknek megvan számomra a maga gyönyöre. A legutóbbi vágyam a veszélyes állatokra vonatkozott: sikeresen megszereztem rájuk az engedélyt és ezután beszereztük az első egyedeket. Nagy álmom volt, hogy tarthassak viperagyíkokat, tigris- és kockáspitont, disznóorrú siklókat, illetve kajmánt. Hosszú és kemény munka volt, mire mindent meg tudtunk valósítani, de egy percét se bánom, és sok tervem van még.
Ebben a közegben az is tudható rólad, hogy fontos számodra az állatvédelem. Szerinted a hétköznapok szintjén mivel tehetnek a legtöbbet azok az emberek, akik hasonlóan gondolkoznak, de nem tudnak komolyabb összeggel adakozni az erre szakosodott szervezeteknek? Adj pár tippet, tanácsot!
Az állatvédelem és az állatoknak való segítségnyújtás nem feltétlenül a pénzbeli támogatáson alapszik. Rengeteg más tevékenység is hozzájárul, hogy segítsük az élővilágot. Nem is gondolná az ember, hogy mennyit tud segíteni néhány apró tettel, vagy szimplán azzal, hogy nem károsítja a környezetét. Erre van egy jó példa: „ezt az egy szemetet felveszem – mondta egymillió ember”.
Fontos, hogy ne zavarjuk az állatok életterét. Egyes fajok nem véletlenül kaptak védettségi státuszt. Járjunk nyitott szemmel, és segítsünk azoknak az állatoknak, akik rosszul vagy nem megfelelően vannak tartva. Ilyenkor érdemes felvenni személyesen a kontaktot, és ha ez nem sikerül, akkor végső esetben az ehhez szakosodott szervezetekhez lehet fordulni. Igyekezzünk a lehető legkörültekintőbben segíteni másoknak, és nem rosszindulatot sugározni.
Rengeteg menhely üzemel, ahol sok rászoruló állatot lehet örökbefogadni. Ezzel rengeteg életet lehet megmenteni, hiszen annyi állat van már a menhelyeken, hogy képtelenek ennyit eltartani.
Ha már állatokat tartunk, próbáljuk a lehető legtöbbet megadni a számukra, és tartsuk őket felelősséggel!
És te milyen módon segíted az állatokat?
Kiskorom egyik nagy víziója volt, hogy valamilyen úton-módon az állatok gyógyításával foglalkozhassak. Rengeteg filmet néztem, ahol műtik vagy kezelik az állatokat. Kaptam néhány könyvet, amelyek szintén erről szóltak. Az idő elteltével ez az irány sajnos alábbhagyott. Édesanyám miatt családom az egészségügy irányába terelt, ahol két szakmát is sikeresen megszereztem. Ezek az irányágak – amelyekben igazából nem szerettem volna elhelyezkedni – sok pozitív hatással járultak hozzá, hogy segíthessek az állatoknak. Számomra egy állat megmentése, vagy csak egészségesebb útra való terelése egy csodálatos része a terrarisztikának, amelyhez a legtöbb esetben a gazdik boldog arca is társul.
Ilyen hobbival nyilván nincsen különösebb félelemérzeted, főleg, hogy a nagyobb hüllőkre szakosodtál. Volt már olyan állat, amelynek kapcsán azért beindult az a bizonyos vészvillogó benned? Vagy jártál már ténylegesen pórul egy-egy példánnyal?
Akik ilyen fajokkal foglalkoznak, fel kell készülniük arra, hogy a baj bármikor bekövetkezhet. Az óvintézkedések és a megfelelő kezelés mellett is történhetnek balesetek, amelyekre mindig naprakész vagyok, de félelemérzet nem társul hozzá. Szerencsére nem tudnék sok példát mesélni, de volt egy durva eset, amikor egy tigrispitonnál való vízcserénél a kígyó egy hirtelen mozdulattal elkapta a kezemet. Mivel nagyon gyorsan történt, hirtelen csak a másik kezemmel tudtam elkapni a száját, de így mindkét kezem csapdába esett. Én ugyan higgadtan kezeltem a helyzetet – ami a jelenlévő társaimról nem volt elmondható –, végül ketten fejtették le rólam az óriáskígyót úgy, hogy a hátrahajló fogai miatt a száját ellentétes irányba kellett irányítani. A kezemet alaposan kimostam, és alkoholos fertőtlenítést követően Betadine-nal kezeltem a sebet. Szerencsére én kisebb sérülésekkel megúsztam, és a piton sem sérült, csupán pár fogát hagyta a kezemben. Ez volt az első és eddig az utolsó ilyen eset.
Ez az incidens maximum annyiban változtatott meg, hogy még körültekintőbben nyúlok ehhez a kígyóhoz a saját területén belül. Mindegyik fajnak megvan a maga jellegzetessége, hogyan is kell kezelni vagy bánni velük, és ezen belül egyedenként eltérhetnek egymástól. Számomra ez is egy elképesztő példája az állatvilágnak, melyet a saját környezetemben tapasztalhatok meg. Mindig van mit tanulni velük kapcsolatban.
Öröm nézni, ahogy egy varánusszal vagy több méteres pitonnal fonódsz össze nagy összhangban. A közhiedelem úgy tartja, hogy a hüllők legfeljebb elviselik az érintést, de nem igénylik. Te alátámasztod ezt, vagy van olyan jellegű tapasztalatod, hogy egy hüllődön úgy érezted, igenis jó néven veszi a kézbevételt, fizikai törődést?
Ez már régóta egy vitatott téma és szerintem erre nem lehet konkrét választ adni. A saját tapasztalatok mindig mérvadóbbak lesznek a közhiedelemmel szemben. Ha mélyebbre ásom magam a témában, talán azt mondanám, hogy ezt a kérdést az intelligencia szintjére lehet bontani. Ezen belül pedig egyedekre. Én nem állítom, hogy kifejezetten olyan érzelmi intelligenciával rendelkeznek, mint a kutyák vagy macskák, de szerintem nagyon félreismerjük ezeket az állatokat.
Újabban PVC-terráriumokat építesz. Összefoglalod, hogy mi az előnyük az üvegből készült alternatívákkal szemben? Illetve az ilyen irányú kézügyességedet tanultad valakitől, vagy autodidakta módon sajátítottad el ezt a készséget?
A PVC terrárium egy modernebb része a terrarisztikának. Külföldről indult, ahonnan pozitív visszajelzéseket hallhattunk. Az első terráriumokat megvettük, hogy kísérletezzünk a hatásaival, és felismertük a hibáikat is, amelyeket elkezdtünk kijavítani. Több év elteltével mondtuk azt, hogy most már bátran tudjuk ajánlani megannyi fajnak. A mi pozitív tapasztalataink mellé a vásárlók is megerősítettek minket a PVC-terrárium alkalmasságáról. Nyilván mint mindennek, ennek is megvan a pozitív és negatív oldala.
Rengeteg érv szól a PVC-terrárium mellett: sokkal könnyebb, mint az üveg vagy a bútorterrárium, és nem reped vagy törik közvetlen hőforrás mellett sem. Kialakításának és anyagának köszönhetően kiválóan tartja a páratartalmat és a hőmérsékletet, illetve az illesztések is vízhatlanná vannak kialakítva. Továbbá teljesen felszerelten is kivitelezhető, a belső fűtést és világítást fajoknak megfelelően lehet választani. A fűtés termosztátra kötött fűtőfilmmel üzemel, emellett egy LED-világítás adja a fényt. A másik opció a kerámia-foglalatos belső világítás és fűtés, vagy a felül elhelyezett és szellőzőrácsra helyezett lámpabúra.
Mivel művészlélek vagyok, ez sok rétegben megmutatkozik – a rajzolástól kezdve a fotózáson keresztül egészen a barkácsolásig. Ezen ág is már igen kicsi korom óta elkezdett kialakulni, amely az évek során bontakozott ki. Saját tapasztalataim és kísérletezéseimen alapszik ez a készségem, amelyet igyekszem egyre modernebben fejleszteni – zárta mondandóját Aszódi Alexandra.
