Farkas M. Vivien a terrarisztika és az akvarisztika szerelmese, ugyanakkor tapasztalt búvár, aki a Tropicarium gyűjteményét is vezette hét évig. Szerinte a merülés olyan, mintha egy másik világba kerülne az ember, összezárva a saját gondolataival. Saját hüllőszaporulatával TerraPlaza kiállító, valamint az idén induló TerraPlaza szakmai napjának szervezője is.
A TerraPlaza első rendezvényeire még vendégként érkeztél, de már évek óta kiállító is vagy az expón Vivien Reptiles néven. Mikor fordult nálad a kocka, hogy ezt a hobbit hivatásszerűen űznéd?
A hobbit tulajdonképpen úgy kezdtem, ahogyan mindenki szokta: zöldfülűként mindent is hazavittem, beleértve rágcsálókat, madarakat, halakat és hüllőket. Aztán jöttek az első sikerélmények, a szaporulatok. Közben az egyetemi tanulmányaim során teljesen szerelmese lettem a hüllőknek, azt befejezve elhelyezkedtem egy budapesti terrarisztikai és akvarisztikai szakkereskedésben. Ott napi feladataim közé tartozott a háttértenyészet, aminek köszönhetően sok tapasztalatra tettem szert, és számos faj tartásával ismerkedtem meg. Idővel kialakult a saját hüllőgyűjteményem is, amelyek ellátása már jelentős összeget ölelt fel, úgyhogy jól jött, hogy a szaporulatból tudtam fedezni a saját állataim költségeit. A szakkereskedéssel rendszeres kiállítói voltunk a TerraPlazának, és ekkora már nem volt kérdés, hogy Vivien Reptilesként önálló kiállító legyek.
Mostanáig a Tropicarium gyűjteményének vezetője voltál. Milyen szakmai állomásokat követően kerültél a Tropicariumba, és mit élveztél az ottani munkádban a leginkább? Melyek voltak a legizgalmasabb tapasztalataid, amelyekre ott tettél szert – például a cápákkal kapcsolatban?
A szakkereskedést megelőzően a Fővárosi Állat- és Növénykertben állatgondozóként töltöttem az egyetemi gyakorlatomat, és a terveim között szerepelt, hogy állatkertben szeretnék dolgozni. Két év szakkereskedés után mentem tovább a Tropicariumba, mint akvarista. Hüllőkkel továbbra is foglalkoztam otthon, de szerettem volna a vízi világban is jobban elmélyülni. Ugyan az utóbbi időszakban már inkább a papírmunkáé volt a főszerep, de az elmúlt 7 évben megismertem a tengeri élőlényeket, köztük a cápákat is. Csodálatos állatok: nem gondolják az emberek, milyen intelligensek. Nagyon a szívemhez nőttek, és a munkám során ismeretterjesztő előadásokon próbáltam hangsúlyt fektetni megóvásukra és eloszlatni a velük kapcsolatos tévhiteket.
Úgy értesültem, hogy tapasztalt búvár is vagy. Milyen merüléssel kapcsolatos történetekre emlékszel vissza legszívesebben? Mi volt a legérdekesebb, amit valaha láttál a mélyben?
Igen, hivatásos búvárként tudtam a cápák közé merülni, víz alatt etetni őket. Leírhatatlan érzés a víz alatt szemtől szembe lenni egy nálad jóval nagyobb cápával. Hozzáteszem, egy közel 3 méteres homoki tigriscápa szebben elveszi a 20 centis halat, mint az alig 8 kilós mopszom a jutalomfalatot. Volt olyan, hogy víz alatt dolgoztunk, nem figyeltem és összeúsztam egy barna szirtcápával: ő jobbra, én balra ugrottam el, és az állat szerintem jobban megijedt, mint én. Nyílt vízen is többször volt már szerencsém cápával találkozni, sosem felejtem el a látványt, amikor merülés közben lenéztem, és a tengerfenéken úszkált egy bébi feketeúszójú szirtcápa. Olyan a búvárkodás, mintha egy másik világba kerülne az ember, összezárva a saját gondolataival, csak ajánlani tudom.
És mit tanácsolnál azoknak, akiket érdekel ez a sport, hogy hol próbálják ki először, hogyan fogjanak neki?
A búváriskolák és búvárbázisok mindenben segítenek, akit érdekel a merülés – érdemes kipróbálni.
A Tropicariumban tavaly ősszel megszervezted a hüllős szakmai napot, amelynek hatalmas sikere volt a szakmában. Milyen apropóból fogalmazódott meg az igény erre a rendezvényre, és melyek voltak a legfontosabb konklúziók, amelyekkel zárult az esemény?
Kollégáimmal nem csak munkaidőben foglalkozunk egzotikus állatokkal, sokan közülünk otthon is számos fajt tartunk. Mivel életünk nagy része ebben a – mondhatni kis – szakmában zajlik, számos szakmabelivel tartjuk a kapcsolatot, sokukkal jó barátságot is ápolunk. No, és persze egy-egy találkozásnál mi más lehetne a téma, mint az állatok. Ezen eszmecseréket és jóízű beszélgetéseket szerettük volna megosztani a hobbi szerelmeseivel. Nagyon érdekes, izgalmas témákat hoztak az előadók és remek hangulatban telt a nap, máig nagyon hálás vagyok kollégáimnak, az előadóknak és a résztvevőknek is, hogy összehoztuk. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, főként a hangulatra és az előadók profizmusára vonatkozóan. Ami pedig különösen jó érzés volt, hogy a résztvevők már aznap a következő eseményt indítványozták.
Idén szeptembertől pedig a TerraPlazán szervezel szakmai napokat TerraPlaza Szakmai Nap néven. Mit gondolsz, miért van erre szükség, illetve mi az ezzel kapcsolatos missziód?
Fontosnak tartom az edukációt, akár most csöppentünk bele, akár már évek óta elmélyültünk egy adott témában. És ki mástól lehetne tanulni – főleg egy ilyen szakmában –, mint azoktól, akiknek már több évtizedes tapasztalata és gyakorlata van. A szakmai nap előadói mind elhivatott, elismert szakemberek, akiknek mindennapjai ezen állatok körül forognak. Ez az elhivatottság, amely összeköti a hazai terrarisztika szerelmeseit: a szakmai napon lehetőség lesz személyesen találkozni és a fontos kérdéseket megvitatni, tanulni, okulni. Bízom benne, hogy hagyományt tudunk teremteni és további izgalmas, érdekes témákkal és előadásokkal még több szakmai napot is tarthatunk majd. Hiszen még rengeteg területe van a terrarisztikának, amiről beszélhetnénk.
