Van, amelyik egy orchidea szirmai között szinte eltűnik, más egy elszáradt levélre vagy vékony ágra emlékeztet. Az imádkozó sáskák világa jóval változatosabb annál a zöld, összekulcsolt fogólábakkal várakozó rovarnál, amely elsőként eszünkbe jut róluk. Ezek a különleges ragadozók a megtévesztés, a türelem és a villámgyors támadás mesterei – és fajaik között egészen meghökkentő formákat találunk.
Ragadozó „imádkozó” pózban
Az imádkozó sáskák nevük ellenére nem a valódi sáskák közé tartoznak. Önálló rovarrendet alkotnak, a Fogólábúak (Mantodea) rendet, amely a Dictyoptera nagyobb rokonsági kör része. A modern filogenetikai vizsgálatok szerint – bármilyen meglepő – közelebbi rokonságban állnak a csótányokkal és a termeszekkel, mint a valódi sáskákkal. Sajátos ragadozó életmódjuk és zsákmányszerzésre módosult fogólábaik azonban egészen különleges megjelenést kölcsönöznek nekik.
Magyar nevük sokkal inkább jellegzetes testtartásukra utal. Erőteljes, zsákmány megragadására módosult fogólábaikat gyakran a testük előtt, behajlítva tartják, mintha imára kulcsolnák őket, innen ered az „imádkozó” elnevezés. Valójában azonban ez a békésnek tűnő póz egy ragadozó készenléti állása: a tüskékkel borított fogólábak egy pillanat alatt előrelendülhetnek, ha egy rovar megfelelő távolságba kerül.
A trópusoktól Magyarországig
Fajaik elsősorban a melegebb, trópusi és szubtrópusi területeken élnek, és különösen az egyenlítői Afrika számít az imádkozó sáskák egyik legfontosabb fajgazdagsági központjának. Európában ehhez képest jóval kevesebb fajjal találkozhatunk, és minél északabbra haladunk, annál ritkábbá válnak.
Magyarország legismertebb és egyetlen őshonos képviselője az ájtatos manó vagy közönséges imádkozó sáska (Mantis religiosa). A feltűnő zöld vagy barnás rovar meleg, napsütötte gyepeken, bokros területeken és kertekben is felbukkanhat. Hazánkban védett faj, ezért természetes élőhelyéről nem szabad begyűjteni.
az ájtatos manó vagy közönséges imádkozó sáska (Mantis religiosa).
Fotó: Dirk.stock.adobe.com
Az utóbbi években azonban két újabb imádkozósáska-faj is megtelepedett Magyarországon: az óriás ázsiai imádkozó sáska (Hierodula tenuidentata), valamint a jóval kisebb termetű, mediterrán eredetű Ameles spallanzania. A Hierodula tenuidentata hazai terjedését egyre több megfigyelés dokumentálja, míg az Ameles spallanzania magyarországi jelenlétét és szaporodó állományait csak nemrég igazolták. 1
A világ más részein azonban egészen más arcukat mutatják az imádkozó sáskák: az afrikai szavannáktól az ázsiai esőerdőkön át a dél-amerikai trópusokig számtalan élőhelyet meghódítottak, és ennek megfelelően testformáik, színeik és álcázási stratégiáik is rendkívül változatosak.
A megtévesztés mesterei
Az imádkozó sáskák egyik leglátványosabb tulajdonsága a testformák és színek elképesztő változatossága. Sok faj megjelenése szorosan illeszkedik ahhoz a környezethez, amelyben él: akadnak közöttük vékony ágra emlékeztető, fakéregbe simuló, száraz levelet utánzó, mohás hatású vagy éppen feltűnően virágszerű formák. Az álcázás egyszerre segítheti őket abban, hogy elkerüljék saját ragadozóikat, és abban is, hogy észrevétlenül kerüljenek zsákmányuk közelébe.
A szellemsáska (Phyllocrania paradoxa) például szinte egy elszáradt levél benyomását kelti: barnás színe, szabálytalan testkontúrja és levélszerű nyúlványai segítenek beleolvadni a száraz növényi részek közé. A Deroplatys nemzetség tagjai ugyanezt a stratégiát még szélsőségesebb formában képviselik, széles, lapított testükkel és gyűrött levélre emlékeztető körvonalaikkal.
Egészen más utat választottak a virágokat utánzó fajok. A legismertebb közülük az orchidea manó (Hymenopus coronatus), amelynek fehéres-rózsaszínes színezete, széles potroha és sziromszerű láblebenyei egy virág benyomását keltik. Megjelenése ráadásul nem csupán elrejtheti: vizsgálatok szerint a viráglátogató rovarok számára is vonzó lehet, így a zsákmány bizonyos esetekben maga közelítheti meg a mozdulatlanul várakozó ragadozót.
És még ezzel sem ér véget a változatosság. Az ágakat utánzó fajok hosszú, keskeny testtel és végtagokkal szinte eltűnhetnek a növényzetben, míg az olyan extravagáns fajok, mint az ördögvirág-sáska (Idolomantis diabolica), különleges lebenyeikkel és mintázatukkal egészen más, látványos formáját mutatják ugyanennek a megtévesztő életmódnak.
Villámgyors támadás, különleges látás
Az imádkozó sáskák türelmes vadászok: gyakran hosszú ideig mozdulatlanul várakoznak, miközben figyelik a környezetüket. Amikor azonban egy megfelelő zsákmány kerül elérhető közelségbe, a nyugalmat rendkívül gyors támadás váltja fel. Tüskékkel borított fogólábaik előrelendülnek, majd szinte csapdaként záródnak össze a préda körül. Vizsgálatok során megfigyelték, hogy az imádkozó sáskák a zsákmány sebességéhez és távolságához is képesek voltak hozzáigazítani fogólábaik mozgását.
Ehhez a pontos támadáshoz különleges látás társul. Az imádkozó sáskák azon kevés gerinctelenek közé tartoznak, amelyeknél sztereoszkopikus, vagyis térbeli látást igazoltak, és ők jelentik ennek egyik legjobban vizsgált rovarpéldáját. Két összetett szemük által látott kép különbségeiből képesek megbecsülni, hogy egy mozgó zsákmány megfelelő távolságban van-e a támadáshoz.
Fotó: Mantis_Diabolica.stock.adobe.com
Kísérletek szerint elsősorban a mozgó képrészletek változásait hasonlítják össze a két szem között, ami különösen jól használható egy mozgó rovar helyzetének meghatározására. Egy különleges „rovar-3D moziban” még apró színszűrőket is helyeztek imádkozó sáskák szeme elé, majd számítógépes képekkel tesztelték, milyen távolságban érzékelik a virtuális zsákmányt.
A sáskák akkor támadtak a legnagyobb valószínűséggel, amikor a látott kép azt jelezte számukra, hogy a préda körülbelül 2,5 centiméterre, vagyis fogási távolságban van.
A mozdulatlan várakozás tehát csalóka: az imádkozó sáska közben folyamatosan figyel, felméri a zsákmány helyzetét, és csak akkor indítja meg fogólábait, amikor elérkezik a megfelelő pillanat.
Az álca több mint rejtőzködés
Az imádkozó sáskák álcája nem csupán arra szolgál, hogy elrejtsék őket a ragadozók elől. Lesben álló vadászként ugyanilyen fontos előnyt jelenthet az is, hogy zsákmányuk ne vegye észre őket időben. A növényi részekhez hasonló testforma, színezet és mozgás így egyszerre szolgálhat védekezésként és vadászati stratégiaként.
Talán éppen ez teszi az imádkozó sáskákat ennyire különlegessé: virágnak, levélnek vagy ágnak látszanak, miközben mindvégig ugyanazt a célt szolgálja ez a megtévesztő külső: észrevétlenül kivárni a megfelelő pillanatot.
Források:
