Kaméleonok

Evolúciós múlt: A kaméleonfélék (Chamaeleonidae) a pikkelyes hüllők különleges evolúciós ágát képviselik, legközelebbi ma élő rokonaik az agámafélék. Történetük a késő kréta időszakig, nagyjából 90 millió évre vezethető vissza. Bár Madagaszkár ma a kaméleonok egyik legismertebb és leggazdagabb élőhelye, a filogenetikai kutatások afrikai eredetüket valószínűsítik. A sziget rendkívüli kaméleonfaunája ráadásul nem egyetlen ősi betelepülés eredménye: több evolúciós vonal egymástól függetlenül juthatott át Afrikából Madagaszkárra az óceánon keresztül.

Kinézet és életmód: A fogószerű, egymással szembefordítható ujjcsoportok, sok fajnál a kapaszkodásra alkalmas farok, a toronyszerű szemek és a kilőhető nyelv a kaméleonokat a fán élő életmód egyik legkülönlegesebb hüllőcsoportjává tették. Az a közkeletű állítás azonban, hogy két szemük teljesen egymástól függetlenül működik, csak részben igaz: keresés közben különböző irányokat pásztázhatnak, zsákmány követésekor viszont látásuk összehangolódik. Nyelvük működése sem egyszerű izommozgás: rugalmas szövetekben tárolt energiát szabadítanak fel katapultszerűen, és egyes kisebb fajok a testhosszuk többszörösére képesek kilőni azt. Színváltoztatásuk pedig nem pusztán álcázás. Kommunikációban és hőszabályozásban is szerepet játszik, egyes fajoknál pedig a bőrben található, fényt visszaverő guaninkristályok nanoméretű elrendezésének változása hozza létre a látványos színeltolódásokat.

Ökológiai szerep: A kaméleonok többsége rovarokkal és más gerinctelenekkel táplálkozó ragadozó, így egyszerre fogyasztói és zsákmányállatai számos szárazföldi táplálékhálózatnak. A családból ma már több mint kétszáz fajtismerünk, amelyek jelentős része Afrikában és Madagaszkáron él; számos faj rendkívül kis területhez, egyetlen erdőtömbhöz vagy hegyvidéki élőhelyhez kötődik. Ez az endemizmus evolúciós szempontból különösen értékessé, egyben sérülékennyé is teszi őket. Az élőhelyek pusztulása és feldarabolódása, az éghajlat változása, valamint egyes fajoknál a vadbefogás komoly természetvédelmi kockázatot jelenthet. A kaméleonok megőrzése ezért természetes élőhelyeik védelmét és a terrarisztikában a jogszerű, dokumentált eredetű állatok előnyben részesítését egyaránt megköveteli.