Nagyinterjú Liziczai Márkkal, akinek köszönhető többek közt a legnagyobb hazai iskolai állatgyűjtemény – beleértve az egyetlen köznevelési intézményben működő tengeri akváriumot is. Illetve egzotikus halfajok fajmegőrző projektjéért is felel.
– Jelenleg a Mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnázium és Kollégium biológia-kémia tanára vagy, ahol nemcsak oktatsz, hanem mentorálod a diákjaidat a tudományos munkáikban. Hogy látod, a mostani fiatal generációkat mi érdekli leginkább a tudományból, és hogyan lehet őket megfogni?
A biológia és a kémia is két olyan gyönyörű tantárgy, amin keresztül a természet szépségei és az azt mozgató összefüggések is átadhatóak. Ahhoz, hogy a mai fiatalok is kedvet kapjanak ezekhez a tudományokhoz, az egyik fontos kulcs a motiváció, de ez nem elég. Egyéni utak és érdeklődési területek vannak, nincs egyetlen varázsszó. Ha meg tudjuk mutatni ezeket az utakat, akkor olyan ajtókat nyitunk ki a gyerekek előtt, amelyek közül lesz, amin be tudnak lépni. Van olyan diák, akit a látványos kísérletek és gyakorlati tevékenységek fognak meg. Másoknak az élőlények, megint másoknak pedig már korán a logikai összefüggések megértésének „aha” élménye adja a motivációt.
Gimnáziumban tanítok, 7. évfolyamtól egészen 12. évfolyamig. Nagyon büszke vagyok tanítványaimra, hiszen az elmúlt években több alkalommal is hoztak el országos vagy nemzetközi első díjakat kutatásaikkal. Kutattuk a Lajta folyóban inváziósan terjedő jelzőrák populációit, vizsgáltuk a hévízi kifolyó idegenhonos egzotikus halait. De az idei évben például algák uborkanövény csírázására gyakorolt biostimuláns hatását tanulmányoztuk. Egyedülálló lehetőség, hogy gimnáziumunk egy igen jól felszerelt, high-tech természettudományos oktatólaboratóriummal rendelkezik. Ez támogatja mind az általános gimnáziumi tanórákat, mind az emelt szintű fakultációkat, mind a kutatásokat. Sőt, ha ez nem lenne elég, tíz másik iskola számára biztosítunk laborgyakorlatokat regionális természettudományos tudásközpontként, hogy élményszerű és tapasztalatokon nyugvó lehessen a természettudományok megismerése.
– Oktatói tevékenységedet természetvédelmi projektekkel egészíted ki – neked hogyan vált az életed, az értékrended részévé a környezetvédelem? Mi a legfontosabb tanács a témában, amelyet adnál az olvasóknak a hétköznapjaikra vonatkozóan?
A környezetvédelem és a természetvédelem, bár hasonló és sok ponton akár meg is egyező fogalomkör, de nem egészen ugyanazt jelenti. A környezetvédelem inkább emberközpontú, az ember számára (és ezáltal az élőlények számára is) szeretne egy élhető, fenntartható környezetet biztosítani. A természetvédelemben a fókusz a biodiverzitás védelmén van: a természetes élőhelyek, az ott előforduló fajok megóvásán. Az én tevékenységemben ez utóbbi az erősebb. Az állat- és növényvilág, a természet szépsége és lenyűgöző sokszínűsége mindig is elvarázsolt. Már jóformán óvodás korom óta szerettem volna ezzel (is) foglalkozni. A biológia- kémia szakos tanári diplomám mellett aztán az évek során jöttek a további képesítések, így többek között állatasszisztált-foglalkozás vezetői és hobbiállat-tenyésztői végzettségem is van. Jelenleg is épp ösztöndíjas hallgatója vagyok a legelső állatjóléti- és természetvédelmi szaktanácsadó képzésnek. Gimnazista korom óta folytatok gyakorlati ex-situ fajmegőrző tevékenységet, sőt, szakdolgozatomat is konzervációbiológiai témában készítettem, a jelzőrák invázióbiológiáját kutatva. Gyakorlatilag a mindennapjaim szerves része a természet védelme.
Sajnos rengeteg súlyos természetvédelmi probléma emberi tevékenységre vezethető vissza. Ennek egy része velejárója jelen társadalmi berendezkedésünknek, de úgy gondolom, a jelentős része elkerülhető lett volna. Mindemellett azt is vallom, hogy amit az ember kárt okoz a természetben, azt kötelessége is helyrehozni, de legalábbis mérsékelni. Milyen jogon is döntünk fajok sorsa, túlélése vagy kihalása fölött? Ez egyfajta társadalmi felelősségvállalás. És én úgy tudom nyugodtan álomra hajtani a fejem, ha tudom, hogy tettem valamit a természet és a benne élő fajok megóvása érdekében. És tanárként annak érdekében is tudok cselekedni, hogy megmutassam tanítványaimnak a természet védelmének fontosságát, és a felelősségvállalás ezen formáját. Bízva abban, hogy egyre tudatosabb generációk nőnek fel, akik odafigyelnek majd az élővilág egészére.
A legfontosabb tanács: mindegy, milyen apróságot is tesz az ember, de tegye meg. Ha már egy szemetet felvett az árokpartról, ha már csak a papírt vagy műanyagot szelektíven gyűjti, már az is több a semminél. Egy panellakás erkélyén is lehet beporzóbarát virágokat ültetni, hát még kertes házak telkén. Kiváló társas kapcsolódási lehetőség és élmény egy városi közösségi kert gondozása is. Ezzel sokat tehetünk például a rovarokért, amelyek egyedszáma és fajgazdagsága drasztikusan hanyatlik, beláthatatlan következményeket hozva magával.
– Te alapítottad – Bacher Józseffel – és 2020 óta egyedül vezeted a KLG Goodeid Projektet a mosonmagyaróvári gimnáziumban. Ez az első kezdeményezés Magyarországon a magashegyi fogaspontyok védelmére, megmentésére. Úgy olvastam, hogy jelenleg 17 féle fogasponty tenyésztése zajlik az iskolában, vadon kihalt fajok is. Milyen eredményeket értetek el vagy reméltek a projekttől?
A KLG Goodeid Projekt az én személyes szívügyem. 2013-ban alapítottuk meg a projektet, amely a maga nemében egészen egyedülálló. Ez egy ex-situ fajmegőrző program a Goodeidae család (magashegyi fogaspontyok) megóvására, amelybe szervesen integrálódik a természetvédelmi nevelés és szemléletformálás. A Mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnázium az egész világon a legelső közoktatási intézmény volt, amely szervezett fajmegőrző programot indított ezen halak védelmére.
Magyarországi viszonylatokban pedig nemcsak a Goodeidae család, hanem úgy általánosságban véve egzotikus halfajok fajmegőrző projektjeként is elsők voltunk. 2015-ben az Év Akvaristája díj szakmai fokozatát ítélték programunknak. 2018 óta pedig én töltöm be a magyarországi koordinátori feladatkört is a nemzetközi szervezetben. Az évek során bővült a paletta, hiszen csatlakoztunk – többek között a Xiphophorus Working Grouphoz kihalófélben lévő északi plattik tenyésztésével – több ÖVVÖ fajmegőrző programhoz, sőt, 2025-ben a Citizen Conservation Projecthez is. Ez esetben a súlyosan veszélyeztetett Ambystoma dumerilii (Patzcuaro-tavi axolotl) védelme érdekében. Mindazonáltal a fő profil továbbra is a Goodeidae fajok védelme.
Valóban 17 Goodeidae fajt tartunk és tenyésztünk, ez majdnem az ismert fajok fele. Rajtuk kívül két vadon kihalt Xiphophorus-fajjal, egy szintén vadon kihalt csellefajjal, és a már említett Patzcuaro-tavi axolotlokkal is foglalkozunk, így 21 faj jelenti az állományunkat. Erre egy több mint 30 akváriumból álló tenyészállomást működtetünk, amelynek különlegessége, hogy az iskola lépcsőfordulóiban helyeztük el őket. Ezáltal egyszerre tud gyakorlati természetvédelmi célokat és oktató-nevelő funkciót is betölteni a projektünk.
Miért pont ezt a Goodeidae fajt választottátok?
Mert ők voltak a leginkább rászorulva a segítségre. A projekt alapítása előtti néhány évben kezdték európai és amerikai tudósok is felismerni a vészjósló helyzetet, hogy pár évtized alatt az egykor gyakori halak vészesen megritkultak. A pompás ezüstpontyocska (Allodontichthys polylepis) például a világ legritkább hala volt 2009-ben, mindösszesen 5 példánya létezett. Ma már szerencsére ez meghaladta a 600 példányt. Egy másik személetes példa a Tequila-fogasponty (Zoogoneticus tequila) esete, amely kihalt a vadonból. Ma viszont már stabil populációkkal rendelkezik, köszönhetően az ex-situ fajmegőrző projekteknek. Ez a nem mindegy! Mindkét faj a kihalt állatok listáját gyarapítaná, ha nem lettek volna koordinált fajmegőrző kezdeményezések. Végezetül halkan jegyzem meg: a magashegyi fogaspontyok szaporodásbiológiája hasonlít leginkább az emlősökéhez az állatvilágban. A nőstények egy méhlepényszerű szervet fejlesztenek, amely összekapcsolódva az ivadékok köldökzsinór-szerű (ún. trophotaenia) szervével lehetővé teszi a valódi elevenszülést.
És hogy kell elképzelni iskolai keretek között a tenyésztést, mivel járulnak hozzá a gyerekek a küldetéshez?
A halakat a diákok gondozzák. Ez azt jelenti, hogy napi szinten etetik őket, és minden akváriumban heti 50%-os vízcserét végeznek. A tapasztaltabb tanulók mentorálják is társaikat, illetve a vemhes nőstények leválasztása is az ő feladatuk – természetesen tanári felügyelet mellett. A diákoknak így lehetőségük van tevékenyen részt venni vadon kihalt fajok megmentésében is, ami komoly érzelmi többletet ad. A lépcsőfordulókban pedig minden iskolahasználó találkozik velük – függetlenül attól, hogy gondoz-e halakat vagy sem.
– A nevedhez – és ezáltal az iskoládhoz – köthető továbbá a SuliZoo kezdeményezés is, amely országos szinten is az egyik legnagyobb iskolai állatgyűjteményt foglalja magában. Mi zajlik Magyarország legnagyobb zoopedagógiai oktató- és bemutatóközpontjában, és milyen terveid vannak még ezen a téren?
A KLG SuliZoo kezdete szintén 2013-ra datálható, bár akkor még nem viselte ezt a nevet. A Goodeid Projekt megalapításával és a KLG Öveges Labor megépülésével párhuzamosan jött az ötlet, hogy tartsunk egzotikus állatokat is az iskolában. Ez a gyakorlat éppenséggel nem ritka, nagyon sok iskolában van akvárium, vagy épp valamilyen osztályállatka (hörcsög, tengerimalac, botsáska, teknős, stb.). Az évek folyamán azonban mi egy kicsit továbbfejlesztettük az ötletet, és egy országos szinten is kiemelkedő pedagógiai programot alkottunk az alapötletből.
Ma hozzávetőlegesen 200 állatfaj egyede él a KLG falai között (beleértve a fajmegőrző programokban részt vevő halakat is). A gyűjtemény igyekszik a zootaxonómia középiskolai kereteken belül előforduló szintjeit szinte teljes egészében lefedni. A csalánozóktól kezdve a porcos halakon át az emlősökig – természetesen kivétel nélkül olyan fajokon keresztül, melyek kedvtelésből tartható hobbiállatok. Hogy néhány kiemelkedő példát említsek: bemutatunk édesvízi ráját, iszapugró gébet, gőtehalat, süntanreket, ostorlábút, tüskésfarkú gyíkot vagy orrszarvú patkánysiklót is. Elmaradhatatlanok a zoopedagógiai foglalkozások sztárjai: a madagaszkári óriáscsótány, a szakállas agáma és a királypiton is. Az egyik legnagyobb innovációnk egy tengeri akvárium telepítése volt egy Európai Uniós pályázat keretén belül. Ez jelenleg tudomásunk szerint az egyetlen köznevelési intézményben működő tengeri akvárium az egész országban.
Az állatállomány ellátásáért diákjaink felelnek: az idei tanévben 183 tanuló vesz részt az állatgondozó szakkör munkájában. Nem kicsi kihívás ennek az operatív vezetése és koordinálása, de a pedagógiai hozzáadott értéke szinte felbecsülhetetlen.
A program egyik legfontosabb értéke a felelős állattartásra nevelés, amely által megfontolt és gyakorlott állattartók lehetnek a nálunk tanuló diákok és erős felelősségvállalás alakul ki bennük. Az állatvédelem-pedagógia módszereivel dolgozva érzékenyítjük a diákokat az állatvédelemre, ami egyfajta preventív embervédelmet is jelent, erőszakmentességre nevel. Erős közösségszervező ereje van az állatgondozó tevékenységnek, és bizony még a mentális egészséget is támogatja egy-egy szép akvárium vagy terápiás tengerimalac. De természetesen ne menjünk el amellett, hogy szakmai és szaktárgyi ismeretekkel gyarapodnak tanulóink, például micsoda vízkémiai tudásra van szükség a tengeri akvárium kezeléséhez.
Mindezeken túl a Mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnáziumban rendszeresen fogadjuk zoopedagógiai foglalkozásokon más intézmények diákcsoportjait is. A tavalyi tanévben közel 1.000 diák (óvodától egyetemig, beleértve értelmi akadályozottsággal küzdő gyermekeket is) vehetett részt állatasszisztált foglalkozásokon, úgyhogy regionális szinten is igen jelentős a szemléletformáló, természet- és állatvédelemre nevelő hatása különleges oktatási programunknak.
Az elmúlt néhány évben, főképp pályázati forrásokból komoly fejlesztéseket tudtunk végrehajtani, ezek közül a legújabb, épp kivitelezés alatt álló projektünk egy konvergens evolúciót szemléltető terráriumrendszer kiépítése. Itt három, egyforma méretű esőerdei állóterráriumra kell gondolni, amelynek központi eleme egy párduckaméleon lesz, szimbolizálva Madagaszkár élővilágát. A szomszédos terráriumokban Dél-Amerika és Délkelet-Ázsia hasonló éghajlatú élőhelyét készítjük elő, ahová egy-egy, életmódjában vagy megjelenésében a kaméleonokat utánzó, ám velük szoros evolúciós rokonságban nem álló gyíkfaj kerül (például Anolis barbatus), ezzel szemléltetve a konvergens evolúció különleges eredményét. A gyíkok mellett egy-egy békafaj is helyet fog kapni, az esőerdei terráriumok alatt pedig egy – eltérő élőhelyet, és ennek alkalmazkodásbeli hozadékait bemutatandó – afrikai sivatagi terráriumot rendezünk be.
– Az AME Természetvédelmi Szekció oszlopos tagja vagy, amely összefogja az Akvaristák Magyarországi Egyesületének környezettudatos törekvéseit, és új programokon is dolgozik. Mi a te részed az egyesületben, és mit ért el eddig az AME?
Egészen konkrétan alapítója és vezetője vagyok a Természetvédelmi Szekciónak, emellett elnökségi tagja az AME-nak. A Természetvédelmi Szekciót 2020-ban alapítottuk meg az egyesületen belül, annak érdekében, hogy minél többet tudjunk tenni a veszélyeztetett díszhalak védelme érdekében. Egyebek mellett figyelemmel követjük a természetvédelmi státuszok változását, támogatjuk a fajmegőrző programokat és az azokhoz csatlakozó tenyésztőket, intézményeket is. Jelentős publikációs tevékenységet folytatunk, az Akvárium Magazinban komoly cikksorozat jelent meg természetvédelmi témában, gyakorlatilag állandó rovatként a folyóirat megszűntéig.
Az AME azonban jóval több ennél. 2004 óta működik és meghatározó szerepet töltött be mindig is a hazai akvarisztika formálásban, hiszen a szakma nagy nevei jellemzően erősítették az egyesület munkáját. Gyakorlatilag az egzotikus halak tárgykörében az AME számít hivatalos szakmai és tudományos szervezetnek ma Magyarországon. Számos rendezvény, szakmai tanulmányút, konferencia fűződik az AME nevéhez az elmúlt két évtizedből, de támogattunk oktatási intézményeket és könyvtárakat, óvodákat is magazin-csomagokkal, akváriumokkal. A legújabb előrelépés a Junior Szekció elindítása, ami elsősorban a fiatal akvarista közösséget szólítja meg. Persze nem egyszerű lépést tartani a mai felgyorsult, erősen digitalizált világban egy hagyományos egyesületként.
– Gimnazista korod óta részt veszel szinte minden TerraPlazán. Számodra mit ad ez a rendezvény, és miért szeretsz leginkább kijárni? Melyek a kedvenc szerzeményeid a vásárból, ha vannak?
Még az ELTE TTK adott otthont a TerraPlazának, amikor középiskolásként előadást is tarthattam. Ekkor még nem sejtettem, hogy később egyetemistaként rendszeresen fogok előadásokat hallgatni ugyanazokban a padokban.
Számomra a legfontosabb a közösség. Az AME a kezdetektől nagyon jó kapcsolatot ápol a TerraPlazával, kivétel nélkül minden rendezvényen jelen vagyunk. Ezek meghatározó közösségi élmények az akvarisztika szerelmeseinek is, és lehetőséget adnak a baráti kapcsolatok ápolására, a kedves ismerősökkel és szakmabeliekkel való találkozásra, beszélgetésekre. Tény, hogy a fókusz nem az akvarisztikán van a börzéken, és egyre kevesebb a halas kiállító. Viszont az Egyesület számára ezek továbbra is fontos események.
Szerintem nem árulok el nagy titkot, hogy jött már haza velem néhány állat a börzéről. Nem vagyok egy impulzusvásárló, és erről a kezdő állattartókat is lebeszélném. Hiszen az első a megfelelő életkörülmények és tartási feltételek biztosítása a kiválasztott, leendő házi kedvencnek. De a börzék kiváló alkalmak akár arra, hogy a már előkészített terráriumba hazavigyük új állatunkat. Vagy arra, hogy megismerkedjünk a lehetőségek tárházával, és a következő börze idejére már kész helyen fogadhassuk a kiszemeltet. Én most két fajt emelnék ki. A legutóbbi börzéről három csodaszép pávaszemes gyík (Timon lepidus) költözhetett be az iskola falai közé. Illetve decemberben egy lenyűgöző, amolyan bakancslistás kedvenc, a pipabéka (Pipa pipa) két példányát szereztem be, hetedikes diákjaim legnagyobb örömére.
