Close Menu
TerraPlaza magazin
  • Címlap
  • Hüllők
  • Kétéltűek
  • Ízeltlábúak
  • Mélyvíz
  • Érdekességek
  • Expo

Subscribe to Updates

Get the latest creative news from FooBar about art, design and business.

What's Hot

Egy terráriumi sláger őstörténete: Fosszilis madárpókok

2025.05.23.

A krokodilszkinkek, mint házikedvencek

2025.05.21.

„Esélytelen, hogy megmarjon egy tarantula, ha nem provokálod”

2025.03.26.
Facebook X (Twitter) Instagram
TerraPlaza magazin
  • Címlap
  • Hüllők

    A krokodilszkinkek, mint házikedvencek

    2025.05.21.

    1. TerraPlaza Szakmai Nap

    2024.09.14.

    Az egykor kihaltnak vélt, mostmár világszerte elterjedt és kedvelt gekkónk, az Új-kaledóniai vitorlásgekkó

    2024.06.02.

    Ékszerdoboz vagy élőhely?

    2024.04.20.

    A szépséges szörnyeteg, avagy a Gila monster (Heloderma suspectum)

    2023.12.03.
  • Kétéltűek

    Nyílméregbékát otthonra? Az első lépések

    2023.09.01.

    Varázslatos hangok és rejtélyes szokások: a vietnámi mohabéka világa

    2023.08.23.
  • Ízeltlábúak

    Egy terráriumi sláger őstörténete: Fosszilis madárpókok

    2025.05.23.

    „Esélytelen, hogy megmarjon egy tarantula, ha nem provokálod”

    2025.03.26.

    A terrarisztika élőholtja, a Simandoa barlangi csótány

    2024.01.30.

    Védett pókritkaságaink, a torzpókok

    2023.12.29.

    Lepke, mint házikedvenc?

    2023.12.16.
  • Mélyvíz

    A medveállatkák kalandjai a földtörténeti középkortól napjainkig

    2024.07.05.

    Ékszerdoboz vagy élőhely?

    2024.04.20.

    Madagaszkár ősi harcosai, a sziszegő csótányok

    2023.11.23.

    Az élet könyvének lapjai: fajok kihalása a modern korban

    2023.10.28.

    Nyolclábú parányok – Az atkák rejtélyes világa (1. rész)

    2023.10.14.
  • Érdekességek

    Palacsintacsiga

    2025.02.09.

    Parafa

    2025.02.07.

    Tapogatók

    2025.02.06.

    Mimóza

    2025.02.05.

    Repül?

    2025.02.04.
  • Expo
Facebook Instagram YouTube
TerraPlaza magazin
Kezdőlap » Nyolclábú parányok – Az atkák rejtélyes világa (1. rész)
Atkák

Nyolclábú parányok – Az atkák rejtélyes világa (1. rész)

Ujvári ZsoltBy Ujvári Zsolt2023.10.14.Updated:2023.11.23.Nincs hozzászólás7 Mins Read
1. ábra – Zerconella (Metazercon) lobata, egy 2010-ben, általam felfedezett atkafaj, amely a tajvani szubtrópusi erdők talajában vadászik fonálférgekre (pásztázó elektronmikroszkópos felvétel: Ujvári Zsolt).
Share
Facebook Twitter LinkedIn Pinterest Email

Végre új otthonába került a gyönyörű császárskorpió. Egészen fenséges, ahogy a lámpa fénye megcsillan éjfekete testén. Szemmel láthatóan kiválóan érzi magát és jó étvággyal fogyasztja a számára felkínált csótányt. Ám a terrárium talaján egyszer csak megmoccan valami. Parányi, sápadt test kúszik elő nyolc aprócska lábon a dekorációként behelyezett fadarab egyik repedéséből. Majd kisvártatva feltűnik még egy, közelebbről megnézve pedig szinte hemzsegnek az atkák odabent. De hol rontottam el? Nem volt elég a talajnak és a fának a két perc a mikrohullámú sütőben? Esetleg a csótány hordozhatta magán az atkákat? Vajon ott vannak már a skorpió testén? Ha igen, hogyan fogom tudni eltávolítani őket? Mindent le kell sterilizálni újra. Újabb többórás munka. Nem számít, csak életben maradjon az új jövevény.

Ki ne élt volna már át hasonló pillanatokat, aki tartott már nyílméregbékát, kígyót, madárpókot, ezerlábút vagy szinte bármilyen terráriumi állatot? S bizony, az atkák nem csupán a terraristák körében hírhedtek. A kertész számára üldözött növényi kártevők, a kirándulók számára rettegett vérszívók, s akárhol jelennek is meg, legtöbbünk azonnal a nemkívánatos, kártékony, parazita és betegségterjesztő lényeket látja meg bennük, sőt, sokan a létjogosultságukat is megkérdőjelezik. Pedig minden egyes atkának megvan a maga helye az ökoszisztémában, s apró termetük ellenére meglepően fontos szerepet töltenek be a közösségekben.

Tény, hogy az atkák a bennünket körülvevő élő és holt szervesanyagkészlet legváltozatosabb hasznosítói. Ez teszi őket oly sokfélévé, s ezért találkozhatunk velük szinte bárhol a világban.

Mielőtt azonban egy életre ítéletet mondunk felettük, érdemes kicsit jobban megismernünk ezeket a lényeket (1. ábra).

Végtelen változatosság

Legyen az egy elpusztult jegesmedve az olvadó tundrán vagy egy kidőlt óriásfa az amazóniai esőerdőben, minden bizonnyal mindkettőn rendkívül változatos atkákat találunk. Az atkák ősei négyszázegynéhány millió évvel ezelőtt mászhattak ki az óceánból a szárazföldre, és a devon időszakra az erdők megjelenése, valamint a korhadó növényi anyagokban gazdag talaj terített asztalt és óriási birtokba vételre váró területet biztosított számukra. Az első atkák valószínűleg épp e növényi anyagokkal, a lebomló levelekkel, rostokkal, holt fákkal, valamint az azokon megjelenő gombákkal táplálkozhattak. Elindultak hát világkörüli útjukra, meghódították az erdei talajok mellett a növényeket, az édesvizeket, egyes csoportok pedig szövevényes kapcsolatokat alakítottak ki különböző gerinctelen és gerinces állatfajokkal, s megkezdődött az evolúciós versenyfutás, amely elképesztő változatossághoz vezetett. Ezen ősi lények leszármazottjai, vagyis a ma élő Acariformes öregrend fajai máig az atkák legnépesebb és legfajgazdagabb csoportja. Fajszámuk meghaladja a 42.000-et, de akár félmillióra is rúghat, s mint az a rejtett életmódú, apró lényekre jellemző, évről évre temérdek új fajt fedeznek fel és ismernek meg a kutatók. Ide tartoznak például a talajon mozgó apró, vörös „plüssállatok”, a bársonyatkák (2. ábra), a víziatkák, valamint a korhadó és rothadó növényi anyagok lebontásának jelentős részéért felelős páncélosatkák (3. ábra).

2. ábra – Az ősi Acariformes öregrendbe tartozó, kifejezetten nagyméretű bársonyatka fajok (Trombidium spp.) gyakorta kerülnek szem elé erdei séták alkalmával. (fotó: Ujvári Zsolt)
3. ábra – Az ősi Acariformes öregrendbe tartozó páncélosatkák (Oribatida) legelésznek gombafonalakon, egy entomopatogén gombafaj által elpusztított zugpók tetemén. (fotó: Ujvári Zsolt)

Csak jóval később jelent meg az atkák másik népes csoportja, a mintegy 13.000 jelenleg leírt fajt számláló Parasitiformes öregrend. S bár a név a parazita életmódra utal, mára már tudjuk, hogy az élősködők (pl. kullancsok – 4. ábra) mellett számos fajuk valójában ragadozó (5. ábra). Ugyanakkor a ragadozó fajok jelentős része is szoros kapcsolatot alakított ki más ízeltlábúakkal, ezek a kapcsolatok azonban jóval szövevényesebbek, mint azt korábban sejtettük. Vannak köztük olyanok, amelyek fejlődésük korai szakaszaiban ízeltlábúak testén élősködnek vagy utaznak, s később ragadozó életmódra váltanak. S az utazók között is bizonyos fajok jelenléte semleges a hordozó ízeltlábú számára, mások azonban akár pozitív hatást is gyakorolhatnak a „jármű” utódainak túlélésére. Ha tehát azt tapasztaljuk, hogy egy állaton atkák jelentek meg, nem tudhatjuk biztosan, hogy miféle kapcsolatnak is lehetünk szemtanúi. Sok emberben ösztönösen kódolt, hogy segítsen egy szenvedő (de legalábbis annak vélt) élőlényen, s ezért házikedvencei, de még akár kóbor vagy vadon élő állatok esetében is megpróbálja megszabadítani azokat parazitáiktól. Hiszen ki ne távolítaná el saját kutyájából vagy macskájából a számtalan kórokozó terjesztéséért felelős kullancsokat? Ha azonban ízeltlábúakról van szó, például egy erdei úton sétáló, atkákat cipelő álganéjtúróról vagy épp a terráriumban nevelt madagaszkári bütyköscsótányaink beatkásodásáról, vezéreljen bennünket bármilyen jószándék, már korántsem biztos, hogy valóban jót teszünk azzal, ha beavatkozunk ebbe a jelenségbe. Minden egyes esetben fontos ugyanis megérteni, hogy mi is történik valójában, mit keresnek az atkák a terráriumban vagy kedvenceink testén.

4. ábra – A Parasitiformes öregrend egyik legismertebb csoportja a kullancsok (Ixodida) rendje. A fotón látható kullancsfaj (Ixodes sp.) nősténye egy fűszálon várja, hogy fennakadhasson egy arra járó emlős bundáján. (fotó: Ujvári Zsolt)
5. ábra – A szabadon élő nyűgatkák hatalmas, ollós csáprágóikkal ejtik el parányi, vékony kültakarójú prédáikat, a képen látható faj épp egy ugróvillást darabol szét. (fotó: Ujvári Zsolt)

Mitől atka egy atka?

Az atkák különböző csoportjai az ízeltlábúak törzsén belül a csáprágósok (Chelicerata) altörzsébe tartoznak, ahova többek között a pókokat, skorpiókat, álskorpiókat, rovarpókokat, ostorlábúakat, ostorfarkúakat is soroljuk, csak a legismertebb csoportokat említve. A csáprágósok – minden más ízeltlábútól eltérően – nem rendelkeznek önálló fejjel, ehelyett az érzékelésért, táplálkozásért és mozgásért felelős testtájukat előtestnek nevezzük. Sose higgyünk annak, aki azt mondja, eltávolításkor beszakadt a kullancs feje a bőrébe! A kullancsnak ugyanis nincs feje, csupán a szájszervét mélyeszti a bőrbe. A csáprágósok csápokkal és rágókkal sem rendelkeznek, ehelyett testük elülső részén egy pár csáprágó, azok mögött pedig egy pár érzékszőröket hordozó tapogatóláb alakult ki. Az egyik legszembetűnőbb bélyeg azonban a négy pár járóláb.

6. ábra – Egy parányi talajlakó, ragadozó atka, az általam leírt Zercon albanicus faj nőstényének (balra) és hímjének (jobbra) hasoldala. Jól tetten érhető a két testtáj, az első lábpár között eredő szájszerve (gnathosoma), valamint az ovális, pajzsokkal borított, egységes test (idiosoma). (pásztázó elektronmikroszkópos felvétel: Ujvári Zsolt)

Egy olyan változatos külsejű és életmódú társaság esetében, mint az atkák, nagyon nehéz olyan közös jellemzőket találni, amelyek minden egyes atkára jellemzők, mégis jól elkülönítik őket a többi pókszabású élőlénytől. Ezek a nyolclábúak rendszerint igen-igen aprók, legtöbbjük szemmel alig látható, mindössze 0,25-1mm testhosszú, ám akadnak kivételek, hiszen bizonyos kullancsok, bársonyatkák mérete meghaladhatja az 5mm-t is. S míg az ízeltlábúak jelentős részén jól látható a test szelvényezettsége, ez a legtöbb atka esetében szinte teljesen eltűnt vagy alig észrevehető. Az atkák testfelépítése jelentősen eltér a legtöbb pókszabásúétól, hiszen elülső részük, a szájszerv (gnathosoma) csupán a csáprágókat és tapogatólábakat hordozza, míg minden egyéb testrészük a jellemzően egységes testtájon (idiosoma) foglal helyet (6. ábra). Csáprágóik jellemzően ollósak vagy tőrszerűek, ám rendkívül változatos életmódjukból kifolyólag bizonyos csoportok esetében jelentősen módosult, vagy szinte teljesen redukált is lehet. Érdekes sajátosságuk, hogy a tojásokból kikelő lárvák mindössze 3 pár lábbal rendelkeznek (7. ábra), mint egy tisztességes rovar, a negyedik pár járóláb csak az első vedlés után alakul ki. Jellemzően 2-3 nimfastádium után érik el az ivarérett, adult állapotot. 

Az atkák szájszervén, lábain és testén temérdek, rendkívül változatos formájú és funkciójú szőrt találunk. Ezek a szőrök pedig mind-mind valamiféle érzékelő funkcióval bírnak. Egyesek mechanikai ingereket fognak fel, érintésre, légáramlatokra vagy épp a víz áramlására reagálnak, mások különböző kémiai ingereket érzékelve az atkák szagló- és ízlelőszerveivé váltak.

7. ábra – Egy ragadozó „búgócsigaatka” (Anystis sp.) hatlábú lárvája. (fotó: Ujvári Zsolt)

Nehéz tehát definiálni, mi tesz atkává egy atkát, vagyis milyen közös vonásokat hordoznak. Ennél érdekesebb kérdés azonban, hogy vajon mi teszi egyedivé az egyes fajokat és csoportokat? S mielőtt egy atka láttán bárki farkast kiáltana, érdemes jobban megismerni, mely atkák okozhatnak problémát és melyek nem, sőt, melyek azok, amelyek jelenléte esetleg jótékonyan is hathat otthonainkban tartott állatainkra! Az elkövetkező cikkek bepillantást engednek majd e lények rejtélyes világába és szövevényes kapcsolataikba.

Atkák bioaktív terrárium Ízeltlábúak Mélyvíz Pókszabásúak Terráriumok
Share. Facebook Email
Previous ArticleBiztonságos állatszállítás – ahogy én csinálom
Next Article Theraphosa blondi – A madárpókok óriása
Ujvári Zsolt
Ujvári Zsolt

Biológus, igazságügyi botanikus szakértő, természetfotós

Related Posts

Egy terráriumi sláger őstörténete: Fosszilis madárpókok

2025.05.23.

Parafa

2025.02.07.

Bioaktív terrárium

2025.01.15.

Óriás pápua levélszöcske

2024.08.06.

Comments are closed.


TerraPlaza Expo
Ezt már olvastad?
Ízeltlábúak

Egy terráriumi sláger őstörténete: Fosszilis madárpókok

By Szabó Márton2025.05.23.

A pókok (Araneae rend) egyértelműen a legmegosztóbb ízeltlábúak egyikei, széles körben forrásai mind rajongásnak, mind…

A krokodilszkinkek, mint házikedvencek

2025.05.21.

„Esélytelen, hogy megmarjon egy tarantula, ha nem provokálod”

2025.03.26.

Palacsintacsiga

2025.02.09.
Rólunk

Természetszeretet és felelős állattartás naprakész információkkal – terrarisztika és akvarisztika szakportál. Hogy kedvenceidnek minél boldogabb élete legyen.

Email: info@terraplaza.hu
Tel: +36 20 4757271

 
  • 100 éve született Gerald Durrell, aki humorral óvta a természetet - „Minden élőlény nagyon szép és érdekes, csak kellőképpen közel kell kerülni hozzájuk”
  • Beloberk István: „A természethez képest minden terrárium kicsi” - Színváltoztatás
  • Aszódi Alexandra büszke a szaporulataira - A szépséges szörnyeteg, avagy a Gila monster (Heloderma suspectum)
TerraPlaza magazin
Facebook Instagram YouTube Discord
  • Impresszum
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőség
  • TerraPlaza Shop
  • TerraPlaza Expo
Copyright © 2025 TerraPlaza ®

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.

A jobb felhasználói élmény érdekében az oldalon cookie-kat használunk. Oldalunk használatával, Ön elfogadja a cookie-k használatát.OKAdatvédelmi irányelvek