Végre új otthonába került a gyönyörű császárskorpió. Egészen fenséges, ahogy a lámpa fénye megcsillan éjfekete testén. Szemmel láthatóan kiválóan érzi magát és jó étvággyal fogyasztja a számára felkínált csótányt. Ám a terrárium talaján egyszer csak megmoccan valami. Parányi, sápadt test kúszik elő nyolc aprócska lábon a dekorációként behelyezett fadarab egyik repedéséből. Majd kisvártatva feltűnik még egy, közelebbről megnézve pedig szinte hemzsegnek az atkák odabent. De hol rontottam el? Nem volt elég a talajnak és a fának a két perc a mikrohullámú sütőben? Esetleg a csótány hordozhatta magán az atkákat? Vajon ott vannak már a skorpió testén? Ha igen, hogyan fogom tudni eltávolítani őket? Mindent le kell sterilizálni újra. Újabb többórás munka. Nem számít, csak életben maradjon az új jövevény.
Ki ne élt volna már át hasonló pillanatokat, aki tartott már nyílméregbékát, kígyót, madárpókot, ezerlábút vagy szinte bármilyen terráriumi állatot? S bizony, az atkák nem csupán a terraristák körében hírhedtek. A kertész számára üldözött növényi kártevők, a kirándulók számára rettegett vérszívók, s akárhol jelennek is meg, legtöbbünk azonnal a nemkívánatos, kártékony, parazita és betegségterjesztő lényeket látja meg bennük, sőt, sokan a létjogosultságukat is megkérdőjelezik. Pedig minden egyes atkának megvan a maga helye az ökoszisztémában, s apró termetük ellenére meglepően fontos szerepet töltenek be a közösségekben.
Tény, hogy az atkák a bennünket körülvevő élő és holt szervesanyagkészlet legváltozatosabb hasznosítói. Ez teszi őket oly sokfélévé, s ezért találkozhatunk velük szinte bárhol a világban.
Mielőtt azonban egy életre ítéletet mondunk felettük, érdemes kicsit jobban megismernünk ezeket a lényeket (1. ábra).
Végtelen változatosság
Legyen az egy elpusztult jegesmedve az olvadó tundrán vagy egy kidőlt óriásfa az amazóniai esőerdőben, minden bizonnyal mindkettőn rendkívül változatos atkákat találunk. Az atkák ősei négyszázegynéhány millió évvel ezelőtt mászhattak ki az óceánból a szárazföldre, és a devon időszakra az erdők megjelenése, valamint a korhadó növényi anyagokban gazdag talaj terített asztalt és óriási birtokba vételre váró területet biztosított számukra. Az első atkák valószínűleg épp e növényi anyagokkal, a lebomló levelekkel, rostokkal, holt fákkal, valamint az azokon megjelenő gombákkal táplálkozhattak. Elindultak hát világkörüli útjukra, meghódították az erdei talajok mellett a növényeket, az édesvizeket, egyes csoportok pedig szövevényes kapcsolatokat alakítottak ki különböző gerinctelen és gerinces állatfajokkal, s megkezdődött az evolúciós versenyfutás, amely elképesztő változatossághoz vezetett. Ezen ősi lények leszármazottjai, vagyis a ma élő Acariformes öregrend fajai máig az atkák legnépesebb és legfajgazdagabb csoportja. Fajszámuk meghaladja a 42.000-et, de akár félmillióra is rúghat, s mint az a rejtett életmódú, apró lényekre jellemző, évről évre temérdek új fajt fedeznek fel és ismernek meg a kutatók. Ide tartoznak például a talajon mozgó apró, vörös „plüssállatok”, a bársonyatkák (2. ábra), a víziatkák, valamint a korhadó és rothadó növényi anyagok lebontásának jelentős részéért felelős páncélosatkák (3. ábra).
Csak jóval később jelent meg az atkák másik népes csoportja, a mintegy 13.000 jelenleg leírt fajt számláló Parasitiformes öregrend. S bár a név a parazita életmódra utal, mára már tudjuk, hogy az élősködők (pl. kullancsok – 4. ábra) mellett számos fajuk valójában ragadozó (5. ábra). Ugyanakkor a ragadozó fajok jelentős része is szoros kapcsolatot alakított ki más ízeltlábúakkal, ezek a kapcsolatok azonban jóval szövevényesebbek, mint azt korábban sejtettük. Vannak köztük olyanok, amelyek fejlődésük korai szakaszaiban ízeltlábúak testén élősködnek vagy utaznak, s később ragadozó életmódra váltanak. S az utazók között is bizonyos fajok jelenléte semleges a hordozó ízeltlábú számára, mások azonban akár pozitív hatást is gyakorolhatnak a „jármű” utódainak túlélésére. Ha tehát azt tapasztaljuk, hogy egy állaton atkák jelentek meg, nem tudhatjuk biztosan, hogy miféle kapcsolatnak is lehetünk szemtanúi. Sok emberben ösztönösen kódolt, hogy segítsen egy szenvedő (de legalábbis annak vélt) élőlényen, s ezért házikedvencei, de még akár kóbor vagy vadon élő állatok esetében is megpróbálja megszabadítani azokat parazitáiktól. Hiszen ki ne távolítaná el saját kutyájából vagy macskájából a számtalan kórokozó terjesztéséért felelős kullancsokat? Ha azonban ízeltlábúakról van szó, például egy erdei úton sétáló, atkákat cipelő álganéjtúróról vagy épp a terráriumban nevelt madagaszkári bütyköscsótányaink beatkásodásáról, vezéreljen bennünket bármilyen jószándék, már korántsem biztos, hogy valóban jót teszünk azzal, ha beavatkozunk ebbe a jelenségbe. Minden egyes esetben fontos ugyanis megérteni, hogy mi is történik valójában, mit keresnek az atkák a terráriumban vagy kedvenceink testén.
Mitől atka egy atka?
Az atkák különböző csoportjai az ízeltlábúak törzsén belül a csáprágósok (Chelicerata) altörzsébe tartoznak, ahova többek között a pókokat, skorpiókat, álskorpiókat, rovarpókokat, ostorlábúakat, ostorfarkúakat is soroljuk, csak a legismertebb csoportokat említve. A csáprágósok – minden más ízeltlábútól eltérően – nem rendelkeznek önálló fejjel, ehelyett az érzékelésért, táplálkozásért és mozgásért felelős testtájukat előtestnek nevezzük. Sose higgyünk annak, aki azt mondja, eltávolításkor beszakadt a kullancs feje a bőrébe! A kullancsnak ugyanis nincs feje, csupán a szájszervét mélyeszti a bőrbe. A csáprágósok csápokkal és rágókkal sem rendelkeznek, ehelyett testük elülső részén egy pár csáprágó, azok mögött pedig egy pár érzékszőröket hordozó tapogatóláb alakult ki. Az egyik legszembetűnőbb bélyeg azonban a négy pár járóláb.
6. ábra – Egy parányi talajlakó, ragadozó atka, az általam leírt Zercon albanicus faj nőstényének (balra) és hímjének (jobbra) hasoldala. Jól tetten érhető a két testtáj, az első lábpár között eredő szájszerve (gnathosoma), valamint az ovális, pajzsokkal borított, egységes test (idiosoma). (pásztázó elektronmikroszkópos felvétel: Ujvári Zsolt)
Egy olyan változatos külsejű és életmódú társaság esetében, mint az atkák, nagyon nehéz olyan közös jellemzőket találni, amelyek minden egyes atkára jellemzők, mégis jól elkülönítik őket a többi pókszabású élőlénytől. Ezek a nyolclábúak rendszerint igen-igen aprók, legtöbbjük szemmel alig látható, mindössze 0,25-1mm testhosszú, ám akadnak kivételek, hiszen bizonyos kullancsok, bársonyatkák mérete meghaladhatja az 5mm-t is. S míg az ízeltlábúak jelentős részén jól látható a test szelvényezettsége, ez a legtöbb atka esetében szinte teljesen eltűnt vagy alig észrevehető. Az atkák testfelépítése jelentősen eltér a legtöbb pókszabásúétól, hiszen elülső részük, a szájszerv (gnathosoma) csupán a csáprágókat és tapogatólábakat hordozza, míg minden egyéb testrészük a jellemzően egységes testtájon (idiosoma) foglal helyet (6. ábra). Csáprágóik jellemzően ollósak vagy tőrszerűek, ám rendkívül változatos életmódjukból kifolyólag bizonyos csoportok esetében jelentősen módosult, vagy szinte teljesen redukált is lehet. Érdekes sajátosságuk, hogy a tojásokból kikelő lárvák mindössze 3 pár lábbal rendelkeznek (7. ábra), mint egy tisztességes rovar, a negyedik pár járóláb csak az első vedlés után alakul ki. Jellemzően 2-3 nimfastádium után érik el az ivarérett, adult állapotot.
Az atkák szájszervén, lábain és testén temérdek, rendkívül változatos formájú és funkciójú szőrt találunk. Ezek a szőrök pedig mind-mind valamiféle érzékelő funkcióval bírnak. Egyesek mechanikai ingereket fognak fel, érintésre, légáramlatokra vagy épp a víz áramlására reagálnak, mások különböző kémiai ingereket érzékelve az atkák szagló- és ízlelőszerveivé váltak.
Nehéz tehát definiálni, mi tesz atkává egy atkát, vagyis milyen közös vonásokat hordoznak. Ennél érdekesebb kérdés azonban, hogy vajon mi teszi egyedivé az egyes fajokat és csoportokat? S mielőtt egy atka láttán bárki farkast kiáltana, érdemes jobban megismerni, mely atkák okozhatnak problémát és melyek nem, sőt, melyek azok, amelyek jelenléte esetleg jótékonyan is hathat otthonainkban tartott állatainkra! Az elkövetkező cikkek bepillantást engednek majd e lények rejtélyes világába és szövevényes kapcsolataikba.
