A madagaszkári bütykös csótányok (Gromphadorhina portentosa) elterjedt és közkedvelt házikedvencek lettek az elmúlt évtizedek során. Nagy termetük és különleges megjelenésük csak még vonzóbbá teszi őket az érdeklődők számára. Nevükből adódóan Madagaszkáron őshonosok, ahol lebontó szervezetekként rendkívül fontos szerepet töltenek be az ökoszisztémában. Legkedveltebb táplálékaik közé tartoznak a lehullott trópusi gyümölcsök és az avar. A legtöbb csótányfajjal ellentétben nekik nincsenek szárnyaik, így ellenségeik elől futva menekülnek, azonban van egy további érdekes képességük: a sziszegés. Ha az állat veszélyben érzi magát, erőteljes és jellegzetes hangot generálva próbálja elrettenteni ellenségeit. Ezt a hangot sokan hasonlítják a kígyók sziszegéséhez.
A hangok rejtélye
Az akusztikus kommunikáció széles körben elterjedt az állatvilágban. Az eddig ismert rovarrendek 43%-ánál mutatták ki, hogy ennek segítségével is képesek kommunikálni [1]. Ennek megjelenési formái és funkciói rendkívül változatosak. A leggyakoribb a párkeresés, az udvarlás, a dominancia kinyilvánítása és az agresszió során történő hangképzés. A házi tücsök (Acheta domesticus) és a Gryllus pennsylvanicus tücsökfaj esetében például a domináns hímek agresszív vokalizálása olyan mértékben befolyásolja az alárendelt egyedek viselkedését, hogy azok az erősebb hanghatás miatt nem mutatnak agressziót az erősebb példányokkal szemben [2].
A madagaszkári bütykös csótányok több funkció betöltésére is használják az agonisztikus hangképzést: külön sziszegést alkalmaznak a riasztás, a dominanciáért folytatott harcok és a párosodási szándék jelzése esetében is. A hím csótányokat a pronotum-ukon lévő szarvszerű dudorok alapján lehet megkülönböztetni a nőstényektől. Ennek oka, hogy rendeltetésszerű használata valóban hasonlít a nagytestű patások csatáihoz, ugyanis a hím csótányok is a dudorok segítségével harcolnak egymással. Sokszor az egyik állat úgy emeli fel és dobja odébb a másikat, akár egy bika.
Az ízeltlábúak hangképzési mechanizmusai két csoportra oszthatóak: a hangok egyik részét specializált szerkezetekkel, másik részét pedig specializált szerkezetek nélkül képezik.
A bütykös csótányok egyedei izmaik erőteljes összehúzásával préselik ki a levegőt a légcsőrendszerükből, a potroh oldalán található légzőnyílásokon keresztül, ezáltal hallható rezgéseket generálnak a vezetékekben elhelyezkedő, speciális spirálstruktúra segítségével [1]. Tehát a faj a specializált hangképző szerkezetekkel rendelkező ízeltlábúak közé sorolható. Ez a folyamat egyébként nagyon hasonló az emberi hangképzéshez. A csótányok hangképzését behatóbban tanulmányozva az is kiderült, hogy a különböző hímek sziszegése is jelentős eltérést mutat. A domináns hímek sokkal gyakrabban és eltérő frekvencián sziszegnek, mint az alárendelt példányok [3] Ez a frekvencia a sziszegés során folyamatosan változik, alacsonyabb, majd nő, végül ismét csökken (4,613-6,542-4,924 kHz).
Nem csak a Bütykös csótányok képesek sziszegni, hanem jónéhány egyéb csótányfaj is, azonban eddig csak az Elliptorhina chopardit, a Nauphoeta cinereat és a Blatella germanica fajokat vizsgálták behatóbban a kutatók [1].
Szaporodása
Ivarérettségüket kb. egy éves korukra érik el, ahonnan számítva még körülbelül egy évig élnek. Általánosságban elmondtató, hogy a hímek kicsit tovább élnek, mint a nőstények. A madagaszkári óriáscsótányok a legtöbb csótányfajjal ellentétben ovivipárok, tehát tojásaik már a nőstény állat szervezetén belül kifejlődnek, és az anya lárvákat hoz a világra. Megtermékenyített petéik a költőtasakba kerülnek, ahonnan a lárvák kb. 50-60 nap után bújnak elő. Egyszerre akár 15-30 kis csótányt is képesek „világra hozni”. Ez a folyamat nagyon hasonlónak tűnhet az emlősök vemhességéhez, mégis merőben más. A növendék csótányok sokáig egy kolóniát alkotnak a „szülőkkel”, mivel fejlődésük során az adult csótányok ürülékét fogyasztják, amiből a szervezetük számára szükséges baktériumtörzsekhez jutnak hozzá. Ez azt jelenti, hogy fogságban sem lehet elválasztani a fejlődésben lévő kicsiket a nagyobb csótányok mellől! A sziszegésre a negyedik vedlést követően válnak képessé.
Testfelépítése
A világ egyik legnagyobb méretű csótányfaja. A kifejlett példányok ideális körülmények mellett a 6-8 cm-es testhosszt is elérhetik. Kültakarójuk barna és narancssárgás barna színű. A többi rovarhoz hasonlóan testük három részre osztható, és három pár lábbal rendelkeznek. A legtöbb csótányfajjal ellentétben nem rendelkeznek szárnyakkal.
Tartási körülményei
A legideálisabb terráriumi hőmérséklet körülbelül 25-30 °C, amihez 70-80 %-os páratartalom társul. Természetes élőhelyei Madagaszkár száraz erdői, ahol gyakran megtalálható kaktuszok és baobabfák környezetében. Általában a fák törzseinek rejtekében tartózkodik. Ennek megfelelően érdemes az állatok terráriumát kiegészíteni különböző rejtekhelyekkel, pl. a parafakéreg ideális díszítőelem és búvóhely is lehet egyben. Nem túlzottan kedvelik, ha sok fény éri őket. Aljzatnak használhatunk kókuszrostot, amit legalább 3-4 cm vastagon kell elhelyezni a terráriumban. Az üvegen képesek lehetnek felmászni, ezért érdemes tetővel fedni a terráriumot, ami egyben segít megtartani az állatok számára megfelelő páratartalmat is. Egy 20 egyedet számláló kolóniának legalább 30 cm x 30cm x 30 cm méretű terráriumot kell biztosítanunk.
Habitusa
Temperamentumát tekintve viszonylag nyugodtnak mondható faj, igazi „szelíd óriások”. Ha azonban megijednek, fújtatni fognak, ami a gyerekek számára elsőre ijesztő lehet, de ahogy a mondás is tartja: „amelyik kutya ugat, az nem harap”. Ez érvényes a csótányokra is, amelyek ideális rovarok lehetnek olyan kezdőknek és családoknak, akik érdeklődnek a rovarok világa iránt.
Táplálkozása
A táplálékhálózatban lebontó funkciót töltenek be. Táplálkozásukat tekintve mindenevők. Elfogyasztják a lehullott faanyagokat, leveleket és gyümölcsöket is. Ezeket fogságban is biztosítanunk kell számukra. Az erdőket járva érdemes nem mérgező fák avarját és korhadékát szedni csótányainknak. Egyszerre akár teljes testtömege felének megfelelő mennyiségű táplálék elfogyasztására is képes. A korhadék és a gyümölcsök mellett fehérjét is biztosítanunk kell számukra, amire kis mennyiségben biztosított kutya-vagy macskatáp is alkalmas lehet, de nagy kedvenc az akváriumi halaknak készített lemezes haltáp is.
Érdekesség, hogy a Androlaelaps schaeferi atkafaj a csótányokkal mutualizmusban él. Ez egy olyan kölcsönhatás a két populáció között, amelyben mindkét állatfaj profitál. A csótány élelemhez juttatja az atkát, amíg az atka megakadályozza a csótányon megtelepedő gombás fertőzések kialakulását. Az atka a csótány külső vázán él, és előszeretettel táplálkozik az általa elfogyasztott táplálékból. Az atkák csak akkor válnak zavaróvá a csótányok számára, ha túlszaporodtak, mivel ilyenkor képesek nagy felületét ellepni a testüknek [4].
Irodalomjegyzék:
[1] E. Hunsinger, H. Root-Gutteridge, D. A. Cusano, és S. E. Parks, „A description of defensive hiss types in the flat horned hissing cockroach (Aeluropoda insignis)”, Bioacoustics, köt. 27, sz. 3, o. 261–271, júl. 2018, doi: 10.1080/09524622.2017.1327371.
[2] L. H. Phillips és M. Konishi, „Control of Aggression by Singing in Crickets” Nature. 241, o. 64-65,1973.
[3] D. C. Clark és A. J. Moore, „Variation and repeatability of male agonistic hiss characteristics and their relationship to social rank in Gromphadorhina portentosa”, Animal Behaviour, köt. 50, sz. 3, o. 719–729, 1995, doi: 10.1016/0003-3472(95)80132-4.
[4] Pneumothorax, „Mites on Madagascar Hissing Cockroaches”, [Online]. Elérhető: https://medium.com/@Pneumothorax/androlaelaps-schaeferi-376e775fde78
