A Kotschy-gekkó urbanizált élete Budapesten
A Magyar Természettudományi Múzeum adott otthont dr. Babocsay Gergely előadásának, amely a „Gekkók Magyarországon – amit az idegenhonos Kotschy-gekkók hazai előfordulásáról eddig tudunk” címet viselte.
Dr. Babocsay Gergely, a MTM Mátra Múzeuma Gerincesgyűjteményének kurátora, valamint a MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztályának vezetője már több alkalommal publikált az ezen idegenhonos gekkók hazai jelenlétéről. Ezúttal előadásában összefoglalta mindazt, amit eddig ismert a Kotschy-gekkó, Mediodactylus kotschyi (Steindachner, 1870) magyarországi előfordulásáról.
Röviden összefoglaltuk olvasóinknak az előadás legfontosabb részleteit:

Ki is az a Kotschy-gekkó?
A Kotschy-gekkó egy apró, mindössze 8–10 centiméteres gekkófaj, amely a keleti mediterráneumban honos. Előfordulási területe Délkelet-Olaszországtól a Balkán-félsziget déli részén – Észak-Macedónia, Albánia és Görögország – át egészen Törökország európai vidékéig húzódik.
Megjelenése rendkívül változatos: alapszíne többnyire sárgás- vagy barnásszürke, hátán világos és sötét „V” alakú mintázat fut, amely a farok gyűrűszerű rajzolatában folytatódik. Néhány egyednél ez a mintázat hiányzik. Hasa sárgás vagy piszkosfehér, bőre szemölcsös, különösen a farkán. Nagy, szürke vagy aranyszínű rajzolatot viselő szemei fényben függőleges, recés hasítékká szűkülnek.
Ujjai végén apró karmok segítik a kapaszkodást. Ez jellemző a hozzá hasonló, de ma már külön fajként ismert, többi balkáni elterjedésű gekkóra is. Ezen fajokat együttesen csupaszujjúgekkóknak is nevezik.
A hímek jellegzetes hangot adnak: halk, gyors egymásutánban hallható koccanásokra emlékeztet, mintha apró vasgolyók ütköznének össze. Éjszakai állat, de gyakran előbújik a reggeli és a késő délutáni órákban is. Táplálékát főként apró gerinctelenek alkotják.
A nőstény évente többször is rakhat tojást: meszes héjú, apró tojásait (egy vagy kettő darabot) falrepedésekbe vagy törmelék közé helyezi, de nem ragasztja a felszínhez. A kicsik körülbelül két és fél hónap alatt kelnek ki, ekkor mindössze 4 centiméteresek.
A Kotschy-gekkó ma már nem jellemző a terrarisztika hazai világában, az elmúlt évtizetedben sokkal szélesebb a kínálatban és sokkal könnyebb hozzájutni egzotikus hüllőkhöz.

Hogyan tudott megtelepedni Budapesten?
Az előadáson megtudtuk, hogy az elmúlt évtizedekben hobbiállattartók gyakran hozták haza külföldi gyűjtőútjaikról. Az itthoni populációk egy része Délnyugat-Bulgáriából, Szandanszki környékéről származik, ahol a faj szintén képes volt megtelepedni. A ’80-as években ez a régió különösen népszerű célpontja volt a magyar nyaralóknak és gyűjtőknek (Farkas et al. 1999; Tóth Tamás, Állatorvostudományi Egyetem, személyes közlés).
A hazánkban tartott egzotikus hüllők többsége trópusi vagy szubtrópusi eredetű, így csak kevés faj képes alkalmazkodni a magyarországi körülményekhez. A Kotschy-gekkó azonban meleg mérsékelt övi, szünantrop faj, amely számára a fagymentes teleket biztosító épületek ideális élőhelyet nyújtanak. A lakott házak rejtett zugai tökéletes menedéket jelentenek számára.
Terráriumi állatként egykor gyakori volt, sőt épületekhez való kötődése miatt olykor szabadon is tartották. Ez azonban oda vezetett, hogy a faj tágabb életteret keresett, szaporodása ellenőrizhetetlenné vált, és idővel kiterjedt populációk alakultak ki Budapesten.
Napjainkban 3 előfordulási területe ismert hazánkban
Az első ismert populáció a Budaörsi úti, a Sasadi út magasságában egykor állt társasházon élt (Farkas et al. 1999). Azonban ezt a házat azóta már elbontották és nincs adat az ott élő állományról.
Egy másik ismert kolóniát egy hobbiállattartó telepített meg a Balatonszéplak felsői nyaralójában még 1985-ben (Farkas et al. 1999).
A harmadik pontszerűen megjelenő populációt Gyulán, két lakóházon figyelték meg, mely 2008 óta fényképpel is dokumentált.
Budapesten a IX. kerületben, Könyves Kálmán körúton belül is előkerült a faj. 2007-ben a Népliget környékéről, 2020-ban a Tűzoltó utcából, illetve 2 példány a Ferenc körút 33. alól. Ezen állományok nagysága nem ismert.

Babocsay Gergely szerint az elszigetelt populációk fennmaradása nagyban függ az élőhelyükként szolgáló épületek fennmaradásától, a terjedési lehetőségeiktől, valamint az ingatlanok jövőbeni tulajdonosainak attitűdjétől is. A IX. kerületi populáció hosszú távú fennmaradása és növekedése azonban várható. További magyarországi kolóniák felbukkanása nem zárható ki, akár külföldi forrásból, akár a hazaiak véletlenszerű szétterjedése nyomán.
Az előadáson szó esett arról is, hogy, aki gekkólesre indulna a nyári estéken ajánlott megtennie. A második-harmadik emelett magasságától érdemes figyelni őket, főként a lámpák közelében várják a vacsorájukat.
Tanuljunk hibáinkból!
A Kotschy-gekkó részben éjszakai életmódot folytat, így közvetlen nem jelent veszélyt őshonos gyíkjainkat. Ugyanakkor hordozhat olyan parazitákat, amelyek az ugyancsak félig urbanizált fali gyíkon (Podarcis muralis) keresztül átterjedhetnek más hazai hüllőkre is.
Az idegenhonos hüllő- és kétéltűfajok hazai megtelepedése eddig szinte kizárólag a hobbiállattartók tevékenységére vezethető vissza. Éppen ezért kiemelten fontos hangsúlyozni a felelős állattartás jelentőségét. Ennek része az is, hogy ha valaki bármilyen okból nem tud tovább gondoskodni kedvencéről, megfelelő elhelyezést biztosítson számára.
A felelős állattartás és a természet tisztelete közös ügyünk – olvasd el Babocsay Gergely kapcsolódó cikkét, amiben még több inspirációt találsz: Ékszerdoboz vagy élőhely?
Ha pedig szeretnéd jobban megismerni az előadó munkásságát, olvasd el róla készült interjúnkat „Ha levetjük az előítéleteinket, mindegyikük mestermű” címmel.