Interjú Gyuris Ritával, aki növényorvosként a permetezés célzottabb és környezetkímélőbb alternatíváját kutatja. Emellett tartalomgyártó, aki a mikroszkóp alatti kísérleteiről és saját trópusi lepkéinek kikeléséről szóló videóival vált népszerűvé a közösségi médiában.
Hogyan vált belőled növényorvos, azaz növényvédelmi szakmérnök: minek vagy kinek a hatására választottad ezt a szakmát?
Az utam meglehetősen messziről indult: Budapesten, egy panellakásban nőttem fel öt testvéremmel. A természet és az agrárium iránti érdeklődésem csak a középiskola végén kezdett igazán körvonalazódni bennem. Ekkor döntöttem úgy, hogy ezen a területen szeretnék továbbtanulni, majd a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Karán szereztem gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök diplomát.
Az egyetemi évek alatt több olyan tárggyal is találkoztam, amelyek a növényvédelemhez kapcsolódtak, és ezek hatására egyre inkább ebbe az irányba kezdtem el orientálódni. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy növényorvos szeretnék lenni – azóta pedig ez a terület nemcsak a hivatásommá, hanem valódi szenvedélyemmé is vált.
Kutatásod témája nem éppen hétköznapi: a cseresznyelégy elleni védekezés alternatív lehetőségeit keresed, pontosabban a törzsinjektálás módszertanával foglalkozol PhD-hallgatóként a Magyar Agrár és Élettudományi Egyetemen. Hogyan talált meg pont ez a téma, és mi a célod ezzel a kutatással?
A témám gyökerei még a növényorvos mesterszakos tanulmányaimhoz nyúlnak vissza, amikor a törzsinjektálás okozta fa-sérülésekkel foglalkoztam. A kutatás során a sebzésekhez kapcsolódó baktériumtörzseket vizsgáltuk, amely módszer már akkor felkeltette az érdeklődésemet. A diploma megszerzése után egy törzsinjektálással foglalkozó céghez kerültem, ahol lehetőséget kaptam arra, hogy tovább mélyítsem az injektálásos kutatási irányt. A cég nyitottsága és fejlesztési törekvései kifejezetten inspirálóak voltak számomra, úgyhogy a közös munka során cseresznyefákon állítottunk be kísérleteket a cseresznyelégy ellen.
A kutatásom fő célja, hogy a permetezés alternatívájaként egy célzottabb és környezetkímélőbb növényvédelmi megoldást dolgozzunk ki. A törzsinjektálás során a hatóanyag közvetlenül a fába jut, ezáltal elkerülhető a környezet – például a talaj, a levegő vagy a nem célszervezetek – felesleges terhelése. Emellett a módszer jelentősen kevesebb vízfelhasználással jár, mint a hagyományos permetezés, és elegendő évente egyszer alkalmazni, ami gyakorlati szempontból is előnyt jelent.
Hogyan foglalnád össze az eddigi kutatási eredményeidet egy laikus számára?
A kutatási eredményeimet leegyszerűsítve azt mondhatom, hogy a cseresznyefák törzsinjektálásos védelme jól működik a gyakorlatban. Különösen előnyös lehet házikerti körülmények között, ahol a fák gyakran nagyra nőnek, és a hagyományos permetezés nehezen kivitelezhető. Az injektálás egyik nagy előnye, hogy a hatóanyag közvetlenül a fába kerül, így nem sodródik el a környezetben, és nem jut el nem kívánt helyekre. Emellett vizsgáltuk a termésben megjelenő hatóanyag-maradékokat is, és az eddigi eredményeink alapján (az alkalmazott dózis mellett) a cseresznye biztonságosan fogyasztható.
Tartalomgyártóként is dolgozol, a legtöbben a baktériumtenyésztős és lepkés videóidról ismernek. Melyek voltak az eddigi legnépszerűbb videóid, és szerinted mi volt a sikerük titka?
A mikroorganizmusok szemmel láthatatlan élőlények, mégis rengeteg hétköznapi kérdést vetnek fel bennünk. Például, hogy valóban „tisztább” lesz-e a környezetünk takarítás után, bemehetünk-e cipővel a lakásba, vagy létezik-e az úgynevezett pár másodperces szabály. A tartalmaimban ezekre az egyszerű, de sokakat foglalkoztató kérdésekre keresek válaszokat. Fontos azonban, hogy ezek a videók elsősorban ismeretterjesztő érdekességek, nem pedig szigorú tudományos közlések.
Az egyik legnépszerűbb videóm például a „3 másodperces szabály” tesztelése volt. Sokan kíváncsiak arra, hogy ha leejtenek valamit, az azonnal „koszos” lesz-e, vagy van egy kis idő felvenni. A valóságban a biológia nem így működik: ami érintkezik a talajjal, az szennyeződik, függetlenül attól, mennyi idő telt el. Úgy gondolom, a videók sikerének titka az, hogy egyszerű, hétköznapi kíváncsiságra adnak választ. Bár nem laboratóriumi körülmények között készülnek, mindig törekszem arra, hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosítsam a sterilitást és a szakmai hitelességet.
A lepkés videóim közül messze azok a legnépszerűbbek, ahol látható, ahogy a lepke kibújik a bábból, aztán lassan felpumpálja és kifeszíti a szárnyait. Ez a folyamat egyszerűen lenyűgöző, érdekes és látványos. A célom ezekkel a videókkal az, hogy kicsit közelebb hozzam az emberekhez a természetet: megmutassam a rovarok, növények és a biológia varázsát. Így talán többen megkedvelik ezeket az apró csodákat a saját életterükben is.
Melyek voltak eddig a legmeglepőbb eredménnyel bíró mikroszkópos kísérleteid?
A legmeglepőbb mikroszkópos eredményeim általában azok voltak, amikor hétköznapi mintákban a laikus szem számára teljesen láthatatlan részleteket sikerült megmutatni. Ilyenek voltak például a szőnyegből, tóból vagy penészes ételekből vett minták, amelyekben sokkal több és változatosabb mikroszkopikus élőlény jelent meg, mint amire elsőre bárki számítana. Ezek a tartalmak azért is népszerűek, mert segítenek közelebb hozni egy olyan világot, amely egyébként rejtve maradna a legtöbb ember előtt.
Milyen állataid vannak jelenleg otthon, és milyen egzotikus teremtmények szerepelnek a bakancslistádon még?
Jelenleg főként trópusi lepkefajokat tartok otthon, úgyhogy nálam egyszerre van jelen az imágó, a hernyó és a pete is. Emellett néhány trópusi virágbogárfajt is nevelek, ezek közül most leginkább a lárvák tartásával foglalkozom. A bakancslistámon a hüllőtartás is szerepel, azon belül főleg egy kaméleon vagy egy gekkó tartása érdekel. Ezzel azonban még várok, mert szeretném jól előkészíteni a körülményeket, mielőtt belevágok.
