Leopárdgekkó az egyik legkedveltebb négylábú

A leopárdgekkó, azaz Eublepharis macularius (Blyth 1854) szelíd, barátságos, a kezdő terraristák számára ideális gekkófaj. Sárgás alapszínű, rücskös bőrét jellegzetes párducfoltok tarkítják, innen is kapta a nevét. Jelenleg több mint 100 színváltozat létezik, amit annak is köszönhet, hogy a terrarisztikában az egyik leggyakrabban tartott kezdő faj.

Leopárdgekkó elterjedése

Élőhelyét tekintve Irán keleti részétől Pakisztánon és Afganisztánon át egészen Észak-nyugat Indiáig megtalálható.

Habitus

Feje szív alakú, lábujjain karmok találhatóak, farka optimális esetben vastag, mely az állatnak zsírraktárként szolgál. Átlagos testhossza 20-25cm, de egyes példányok a 30cm-t is elérhetik. Súlya 40-60g közé tehető.

Átlagos életkora 20 év, de a 30 éves kort is megérheti, tehát ha ilyen állat tartására adjuk a fejünket, érdemes megfontoltan dönteni.

Mozgatható szemhéja van, amellyel képes a pislogásra. Az emlősökkel ellentétben az alsó szemhéjak zárulnak felfelé. Farkát védekezéskor képes ledobni, amely később újranő, de vége tompa lesz, az eredeti küllemét nem fogja visszanyerni. Nemének megállapítása gyakorlott szemnek egyszerű, a hím nagyobb, robosztusabb alkatú, de a legfontosabb ismertetőjele a kloákánál V alakban sorakozó femorális pórusok, valamint a kidülledő hemipenis. Mindezek a nősténynél nem láthatóak. A leopárdgekkó egyaránt tartható egyedül és csapatban is, ennek megfelelően legalább egy 60x30x30cm (hossz x mélység x magasság) terráriumot érdemes berendezni. Páros együtt tartás csak nőstényekkel javasolt, csoportos tartásnál egy hím mellé pedig 3-4 nőstény dukál, a hím túlzott “étvágya” miatt.

Élőhelye köves-sziklás, sivatag vagy félsivatag, ezt érdemes figyelembe vennünk, amikor berendezzük a leendő lakhelyét.

Tartása

Terráriumi aljzatnak fiatal korban papírtörlőt, kifejlett példányoknál műpázsitot, mészgrittet, röpdehomokot, valamint nem zúzott homokalapú talajkeveréket használhatunk (amelynek szemcséi elég nagyok, hogy a gekkó ne nyelje őket le). A különböző márkájú sivatagi homokok és a folyami homok bélelzáródást okozhatnak, ami az állat vesztét is jelentheti. Fürdetőtálat nem igényel, viszont a friss ívóvízről gondoskodnunk kell. Életmódját tekintve éjszakai állat, emiatt speciális világításra nincs szüksége, de a megfelelő hőmérsékletet biztosítanunk kell. Nappal 25-30°C-ot, éjszaka 20°C-ot kell biztosítanunk hagyományos-, vagy kerámiaizzóval, esetleg fűtőkábellel vagy fűtőlappal, amit termosztátra kötünk.

Táplálkozását tekintve lárvákat és kisebb ízeltlábúakat fogyaszt. A felkínált eleségállatot minden alkalommal szükséges megfelelő, a hüllők számára kifejlesztett vitamin- és kalciumporral bepúderezni. Az itató mellett mindig legyen egy kis tál, amiben vitamin- és kalciumpor keveréke található, így az állat bármikor hozzájuthat kellő mennyiségű ásványi anyagokhoz. Vedlés előtt a színe kifakul, fehéres árnyalatú lesz. A levedlett bőrt rendszeresen elfogyasztják, így visszanyerve az elvesztett ásványi anyagokat. A felnőtt 4, a fiatal gekkó 2-3 hetente vedlik.

A leopárdgekkó szaporítása

Ivarérettségét 9-12 hónapos korban éri el. Sikeres megtermékenyítés után körülbelül 30 nappal 1 vagy 2 lágyhéjú tojást rak homokba ásva. Tojásrakáshoz, illetve vedléshez érdemes egy nedves tőzeggel töltött tojóládát bekészíteni, így elkerülhetjük a tojások esetleges kiszáradását, vagy a vedlés rásülését, ami súlyosabb esetben végtag elhalást is okozhat. A tojásokat enyhén nedves vermikulitra helyezve keltetőben inkubáljuk. A keltető hőmérsékletével befolyásolni tudjuk a fészekalj nemének kelési arányát. Alacsonyabb, 26-29°C hőmérsékleten nőstények, míg 30°C felett hímek kelnek. A túl magas hőmérsékleten kelt nőstények gyakran terméketlenek. Az inkubálási hőmérséklettől függően a kelési idő 40-80 nap is lehet.
Kelés előtt a tojások enyhén összeesnek és berepednek, majd előbújnak belőlük a mindössze 2-3 g súlyú bébik.
 Egy nőstény 12-18 tojást is képes rakni, így szaporításra csak abban az esetben adjuk fejünket, ha képesek vagyunk legalább ennyi gekkót megfelelően tartani és etetni!

Kiknek ajánljuk?

A leopárdgekkót azoknak a kezdő hüllőtartóknak ajánljuk, akik szeretnének egy kézbe vehető, könnyen tartható fajt.