Varánuszok

Evolúciós múlt: A varánuszfélék (Varanidae) a pikkelyes hüllők Anguimorpha ágának jellegzetes képviselői. Evolúciós gyökereik legalább a késő kréta időszakig, a dinoszauruszok korába nyúlnak vissza, korai rokonaik fosszíliái pedig elsősorban Eurázsiából ismertek. A ma élő varánuszok valamennyien a Varanus nemzetségbe tartoznak, természetes elterjedésük Afrikától Dél- és Délkelet-Ázsián át Ausztráliáig és az indopacifikus szigetvilágig húzódik. Ez azonban korántsem volt mindig így: a földtörténeti múltban Európában is éltek varánuszok, és fosszíliáik a miocéntől egészen a pleisztocénig ismertek a kontinensről.

Kinézet és életmód: A megnyúlt nyak, az erős végtagok és farok, valamint a kígyókéhoz hasonlóan villás nyelv szinte valamennyi varánuszra jellemző, méretük azonban rendkívül változatos: a legkisebb fajok alig néhány tíz centiméteresek, míg a komodói varánusz három métert meghaladó testhosszt is elérhet. A varánuszok a hüllők között szokatlanul aktív életmódra képesek. Sok gyíknál a futáshoz szükséges oldalirányú törzsmozgás mechanikailag nehezíti a bordákkal történő légzést; a varánuszok ezt toroktájéki pumpáló mozgással is képesek ellensúlyozni, így mozgás közben hatékonyabban szellőztetik tüdejüket. A szavannavaránusz tüdejében ráadásul olyan régiókat is kimutattak, ahol a levegő egyirányúan áramlik – ez a légzési megoldás korábban elsősorban a madarak és krokodilok kapcsán volt ismert. A komodói varánusz körül is megdőlt egy régi legenda: zsákmányszerzését nem egy különlegesen „mérgező” baktériumflóra magyarázza. Harapása súlyos szöveti sérülést és vérvesztést okoz, állkapcsi mirigyeinek váladékában pedig a véralvadást és a keringést befolyásoló biológiailag aktív fehérjéket is kimutattak.

Ökológiai szerep: A legtöbb varánusz aktív ragadozó vagy opportunista táplálkozású faj: gerincteleneket, halakat, kétéltűeket, hüllőket, madarakat és emlősöket egyaránt zsákmányolhatnak, sok faj pedig a dögöt sem veti meg. Ezzel fontos szerepet töltenek be zsákmányállataik populációinak szabályozásában és a táplálékhálózatok működésében. A család azonban még ezen a téren is képes meglepetést okozni: egyes Fülöp-szigeteki varánuszok jelentős részben gyümölcsökkel táplálkoznak, és magterjesztőként az erdei növényközösségek működéséhez is hozzájárulhatnak. A tudomány ma már több mint kilencven élő varánuszfajt ismer, a fajok között pedig földön élő, ásó, fán lakó és erősen vízhez kötődő specialistákat egyaránt találunk. Számos fajukat élőhelyvesztés, vadászat és kereskedelmi célú befogás veszélyezteti, ezért természetvédelmük és a terrarisztikában tartott állatok igazolható, jogszerű eredete egyaránt fontos.