Pikkelyes hüllők

Evolúciós múlt: A pikkelyes hüllők (Squamata) a ma élő hüllők messze legfajgazdagabb evolúciós csoportját alkotják. Ide tartoznak a hagyományosan gyíkoknak nevezett számos evolúciós vonal, a kígyók és az ásógyíkok is. A közismert felosztás azonban egy fontos rendszertani csavart rejt: a kígyók nem a gyíkok mellett kialakult külön evolúciós ágat képviselnek, hanem a gyíkszerű pikkelyes hüllők törzsfáján belül jelentek meg. Emiatt a „gyíkok”, ha a kígyókat kizárjuk közülük, nem alkotnak teljes természetes kládot. A pikkelyes hüllők törzsvonala legalább a középső triászig követhető vissza: a mintegy 240 millió éves Megachirella wachtleri már számos jellegzetesen squamata bélyeget hordozott, ami azt mutatja, hogy történetük jóval a dinoszauruszok uralmának kezdete előtt megindult.

Kinézet és életmód: A Squamata rendkívüli sikere részben testfelépítésének evolúciós alakíthatóságában rejlik. Keratintartalmú pikkelyes bőrük rendszeresen megújul, koponyájuk csontos kapcsolatainak módosulása pedig sok vonalon nagyfokú mozgékonyságot tett lehetővé – ennek legszélsőségesebb példáit a kígyóknál látjuk. A hím pikkelyes hüllők jellegzetes páros párzószerve a két hemipénisz, amely a csoport fontos anatómiai sajátossága. Testformájuk a robusztus négylábú varánuszoktól és leguánoktól a karcsú gekkókon át a teljesen lábatlan alakokig terjed. A végtagok redukciója vagy elvesztése egymástól függetlenül újra és újra kialakult több evolúciós vonalban. Szaporodásuk még ennél is változatosabb: a tojásrakás mellett az elevenszülés több mint száz alkalommal fejlődött ki egymástól függetlenül, számos csoportban pedig szűznemzéssel szaporodó vonalak is megjelentek.

Ökológiai szerep: A pikkelyes hüllők az Antarktisz kivételével minden kontinensen jelen vannak, és a sivatagoktól az esőerdőkön, hegyvidékeken és föld alatti élőhelyeken át egészen az édesvizekig és az óceánokig rendkívül sokféle környezetet meghódítottak. Vannak közöttük apró ízeltlábú-vadászok, növényevők, gyümölcs- és nektárfogyasztók, dögevők, valamint nagytestű csúcsragadozók is. Ragadozóként szabályozhatják zsákmányállataik populációit, más fajok fontos zsákmányállatok, egyes gyíkok pedig beporzóként és magterjesztőként is részt vesznek az ökoszisztémák működésében. A tudomány ma már több mint tizenkétezer élő pikkelyeshüllő-fajt ismer, így a Squamata a gerincesek egyik legsikeresebb evolúciós ágát képviseli. Sok fajukat ugyanakkor az élőhelyek pusztulása, az inváziós fajok, az éghajlat változása és a fenntarthatatlan kereskedelem veszélyezteti.