Agámák

Evolúciós múlt: Az agámafélék (Agamidae) a pikkelyes hüllők egyik ősi és rendkívül változatos családját alkotják. Legközelebbi ma élő rokonaik a kaméleonok: a két család együtt alkotja az Acrodonta evolúciós ágat, amelynek neve jellegzetes fogrögzítési módjukra utal. Közös történetük mélyen a dinoszauruszok korába vezet vissza; a molekuláris vizsgálatok az agámák és kaméleonok szétválását a kréta időszakra teszik, és közel 100 millió éves fosszíliák már agámákra jellemző bélyegeket mutatnak. A ma élő agámák elsősorban az Óvilág lakói: Afrikától és Ázsiától a Közel-Keleten át egészen Ausztráliáig száraz sivatagokban, szavannákon, erdőkben és trópusi élőhelyeken egyaránt megtalálhatók.

Kinézet és életmód: Az agámák között zömök sivatagi növényevőket, karcsú fán élő fajokat, félig vízi gyíkokat és látványos tüskékkel, tarajokkal vagy toroklebenyekkel rendelkező fajokat is találunk. Sokuk kommunikációjában a testtartás, a fejmozgás és a színek is fontos szerepet játszanak. A család evolúciós találékonyságának egyik legkülönösebb példája a Draco, vagyis a repülőagámák nemzetsége: megnyúlt bordáik között kifeszíthető bőrredő segítségével irányított siklórepülésre képesek a fák között, repülés közben pedig mellső lábaikkal is szabályozzák „szárnyuk” helyzetét. Az ausztrál tüskés ördög (Moloch horridus) egészen más problémára talált különleges megoldást: pikkelyei között mikroszkopikus csatornahálózat vezeti a bőrére kerülő vizet kapilláris úton egészen a szájához.

Ökológiai szerep: Az agámák táplálkozása éppolyan változatos, mint megjelenésük. Sok faj elsősorban rovarokat és más gerincteleneket fogyaszt, számos faj mindenevő, míg például a tüskésfarkú agámák (Uromastyx) nagyrészt növényi táplálékra specializálódtak. Ragadozóként részt vesznek a gerinctelen-populációk szabályozásában, miközben madaraknak, kígyóknak és emlősöknek is fontos zsákmányállatai lehetnek. Az Agamidae családban ma már több mint hatszáz élő fajt tart számon a tudomány, és az új fajleírások, valamint rendszertani vizsgálatok tovább alakítják ezt a számot. Sok szűk elterjedésű faj számára az élőhelyek átalakulása, az éghajlat változása és helyenként a nem fenntartható kereskedelem is veszélyt jelent, ezért természetvédelmük és a felelős terrarisztikai tartás egyaránt fontos.