Szerző: Farkas M. Vivien
Az ostorfarkúak különleges ízeltlábúak, amelyek tapogatólábakkal, ollókkal és farokkal rendelkeznek.
Az ugrópókok négy rétegű retinája segíti a mélységérzékelést és a távolság pontos meghatározását.
Az ezerlábúak lebomló szerves anyagokat fogyasztanak, és fontos szerepet játszanak a talaj egészséges működésében.
A Henkel levélfarkú gekkó bőrrojtjai elfedik testének körvonalát, így szinte láthatatlanná válik a fák törzsén és ágain.
A szenes teknős nősténye 5–15 tojást rakhat, a kis teknősök pedig 4–6 hónap után kelnek ki.
Az atlaszlepke (Attacus atlas) hernyói erős, barna, törött szálú selymet termelnek, amelyet fagara selyemnek neveznek. Ebből a különleges anyagból készítik el gubójukat, amikor elérkezik a bebábozódás ideje. A bábállapot általában 3–5 hétig tart. Ezután a gubóból előbújik a kifejlett lepke, vagyis az imágó. Így válik a hernyó látványos, különleges atlaszlepkévé.
A terrárium hőmérsékletének rendszeres ellenőrzése különösen fontos nyári kánikula idején, mert a szakállas agáma számára a túlmelegedés gyorsan hőstresszhez és kiszáradáshoz vezethet.
A lebenyes gekkó nem valódi repülésre képes, hanem oldalsó lebenyei és lapított farka segítségével rövid távon siklik.
A koronás levéllábú botsáska természetes élőhelyén eukaliptuszlevelekkel táplálkozik, de fogságban más leveleket is elfogadhat.
A krokodilteju kiváló úszó és ügyes mászó, veszély esetén a vízbe merülve menekül el.
