Kettősujjú gekkók

Evolúciós múlt: A kettősujjú gekkók (Diplodactylidae) a gekkók egyik ősi ausztrálázsiai evolúciós ágát alkotják. A Carphodactylidae és a szinte teljesen lábatlanná vált Pygopodidae családokkal együtt a kelet-gondwanai eredetű Diplodactyloidea ágához tartoznak. A ma élő Diplodactylidae közös őse valószínűleg Ausztráliában élt, fő evolúciós vonalaik pedig mintegy 45 millió éve, az eocénben kezdtek szétválni. Új-Kaledónia és Új-Zéland gekkói egymástól függetlenül, ausztrál ősökből alakultak ki, és csak Gondwana feldarabolódása után jutottak el ezekre a területekre. Új-Zéland ősei például nagyjából 40 millió éve váltak el ausztrál rokonaiktól, vagyis jelenlétük nem magyarázható egyszerűen azzal, hogy a szigetek magukkal vitték őket Gondwanáról.

Kinézet és életmód: A család testfelépítése meglepően változatos: találunk közöttük apró talajlakó fajokat, karcsú fán élő gekkókat, erőteljes tapadópárnákkal kapaszkodó formákat és olyan vonalakat is, amelyeknél a tapadórendszer másodlagosan visszafejlődött. A lábujjak tapadófelületének alakja az evolúció során többször átalakult, jól példázva, hogy még a gekkók egyik legismertebb tulajdonsága sem változatlan. Az ausztrál Strophurus fajok ennél is különösebb védekezést fejlesztettek ki: farkuk speciális mirigyeiből ragadós, kellemetlen szagú váladékot képesek a támadó felé kilövellni, ami a pikkelyes hüllők között rendkívül ritka megoldás. Az új-zélandi kettősujjú gekkók pedig egy másik gekkószabályt szegnek meg: tojásrakás helyett eleven utódokat hoznak világra, sok fajuk emellett szokatlanul hosszú életű és hűvös éghajlathoz alkalmazkodott. A család szélsőséges méretbeli változatosságának csúcsa a feltehetően kihalt Gigarcanum delcourti: az egyetlen ismert példány alapján ez a valaha ismert legnagyobb gekkó, amelynek genetikai vizsgálata váratlanul az új-kaledóniai evolúciós ághoz kötötte.

Ökológiai szerep: A kettősujjú gekkók Ausztrália sivatagos és erdős területeitől Új-Kaledónia trópusi élőhelyein át Új-Zéland hűvös erdei és alpesi régióiig rendkívül különböző ökológiai környezeteket népesítettek be. Sok faj elsősorban rovarokat, pókokat és más gerincteleneket fogyaszt, de különösen az új-zélandi gekkók között a gyümölcs- és nektárfogyasztás is jelentős. Ez nem egyszerű étrendi érdekesség: terepi vizsgálatok szerint egyes fajok hatékony magterjesztőként működnek, és a virágok látogatásával a beporzásban is részt vehetnek. A család ma már több mint kétszáz ismert fajt foglal magában. Az Új-Zélandon és Új-Kaledóniában kialakult szigeti radiációk számos kis elterjedésű endemikus fajt hoztak létre, amelyek számára az élőhelyvesztés, a behurcolt ragadozók és egyes esetekben az illegális állatkereskedelem komoly természetvédelmi veszélyt jelenthet.