Szemhéjasgekkó-félék

Evolúciós múlt: A szemhéjasgekkó-félék (Eublepharidae) a gekkók egyik ősi, ma hat nemzetségben fennmaradt evolúciós családját alkotják. Elterjedésük különösen érdekes: egymástól távoli területeken, Észak- és Közép-Amerikában, Afrikában, valamint Dél-, Kelet- és Délkelet-Ázsiában élnek. Mozgatható szemhéjuk, tapadópárna nélküli lábujjaik és több más anatómiai bélyegük miatt sokáig úgy gondolták, hogy ők képviselik a gekkók egyik legkorábban levált ágát. A molekuláris filogenetika azonban megmutatta, hogy a család jóval beljebb helyezkedik el a gekkók evolúciós fáján, vagyis több „ősi” tulajdonságuk valójában megőrzött állapot, nem pedig egyszerű bizonyítéka egy primitív helyzetnek. Molekuláris kormeghatározások gyökereiket már a jura időszakba helyezik, miközben több mai nemzetség fő evolúciós vonalai a kréta során kezdhettek elkülönülni.

Kinézet és életmód: A család névadó sajátossága a valódi, mozgatható szemhéj, amely a legtöbb gekkónál eltűnt, és helyét átlátszó szemfedő pikkely vette át. A szemhéjasgekkók többsége talajlakó, éjszakai vagy alkonyati életmódú, és nem rendelkezik a falon járó gekkókról ismert kiszélesedett tapadólemezekkel. Még ebben is van azonban egy érdekes kivétel: a fákon mozgó Aeluroscalabotes felinus lábujjain mikroszkopikus tapadószőrök, úgynevezett setae találhatók, amelyek valószínűleg növelik a kapaszkodást, bár valódi tapadópárnákat ez a faj sem fejlesztett. Sok szemhéjasgekkó vastag farkában jelentős energiatartalékot halmoz fel. A leopárdgekkónál (Eublepharis macularius) végzett vizsgálatok szerint a farok elvesztése után az állat még táplálékhiány mellett is előnyben részesítheti annak regenerációját a test növekedésével szemben, az új farok pedig az eredetinél is nagyobb zsírraktározó kapacitással rendelkezhet.

Ökológiai szerep: A szemhéjasgekkó-félék túlnyomórészt rovarokat, pókszabásúakat és más kisebb gerincteleneket fogyasztó ragadozók, így száraz, erdős, sziklás és barlangi élőhelyeken egyaránt részt vesznek a gerinctelen-populációk szabályozásában, miközben maguk is nagyobb ragadozók zsákmányai. A család ma közel ötven élő fajt foglal magában, de elterjedésük rendkívül egyenetlen: egyes fajok nagyobb területen élnek, mások csupán néhány mészkősziklához, barlangrendszerhez vagy szigethez kötődnek. Különösen a Goniurosaurus fajok között találunk sok kis elterjedésű endemizmust, amelyek populációit az élőhelyvesztés mellett a hobbiállat-kereskedelem céljára történő befogás is veszélyeztetheti. Ez jól mutatja, hogy a terrarisztikában a dokumentált, jogszerű eredet ennél a családnál természetvédelmi szempontból is kiemelt jelentőségű.