Leguánalkatúak

Evolúciós múlt: A leguánalkatúak (Iguania) a pikkelyes hüllők egyik ősi és rendkívül fajgazdag evolúciós ágát alkotják. Két nagy ma élő vonaluk az Acrodonta, amelyhez az agámafélék és a kaméleonfélék tartoznak, valamint a Pleurodonta, amely többek között a leguánokat, anoliszokat és számos amerikai gyíkcsaládot foglalja magában. Nevük mögött még a fogaik rögzítésének módja is evolúciós történetet őriz: az acrodont vonalon a fogak a csont felső részéhez rögzülnek és fogváltásuk erősen korlátozott, míg a pleurodont fajok fogai az állkapocs belső oldalához kapcsolódnak és rendszerint folyamatosabban cserélődhetnek. Sokáig az Iguaniát a ma élő pikkelyes hüllők egyik legkorábban leváló ágának tartották. A molekuláris és genomikai törzsfák azonban alapjaiban változtatták meg ezt a képet: az Iguania ma a kígyókkal és az Anguimorpha gyíkjaival együtt a Toxicofera nagy evolúciós csoportjába kerül, bár e három ág pontos egymáshoz viszonyított elágazási sorrendje továbbra is kutatás tárgya. A két nagy iguania-vonal közös története legalább a kora kréta időszakig, több mint százmillió évre vezethető vissza.

Kinézet és életmód: A leguánalkatúak testfelépítése a néhány centiméteres anoliszoktól a robusztus leguánokon és tüskés agámákon át a különlegesen módosult kaméleonokig terjed. Sok faj életében kiemelkedő szerepet játszik a látás és a vizuális kommunikáció: színes toroklebenyek, tarajok, szarvak, testtartások, fejmozdulatok és gyors színváltozások szolgálhatják a területvédelem, udvarlás vagy riválisok közötti kommunikáció céljait. Táplálékszerzésükben is megőriztek egy szokatlan sajátosságot: sok leguánalkatú a zsákmány megragadásában aktívan használja a nyelvét, míg számos más pikkelyes hüllő elsősorban az állkapcsával ragadja meg táplálékát. A kaméleonok ballisztikusan kilőhető nyelve ennek a rendszernek az egyik legszélsőségesebb evolúciós továbbfejlesztése. Az Iguania evolúciós kísérletezőkedvét különösen jól mutatják a karibi anoliszok: különböző szigeteken egymástól függetlenül újra és újra nagyon hasonló testalkatú és életmódú „ökomorfok” alakultak ki, attól függően, hogy például fatörzsön, vékony ágakon vagy a lombkoronában éltek.

Ökológiai szerep: A leguánalkatúak főként a világ trópusi, szubtrópusi és melegebb mérsékelt területeit népesítik be. Az Acrodonta ma elsősorban az Óvilágban – Afrikában, Ázsiában és Ausztráliában – változatos, míg a Pleurodonta legnagyobb fajgazdagsága Amerikában található, bár például Madagaszkáron is élnek önálló pleurodont vonalak. Sok faj lesből vadászó rovarevő, de az Iguania történetében a növényevés többször egymástól függetlenül is kialakult: a valódi leguánok között kifejezetten növényevő formák találhatók, a dél-amerikai Liolaemidae családban pedig szintén ismételten megjelent a növényi táplálék nagyobb arányú hasznosítása. Ez ökológiai szerepüket is kiszélesíti: a gerinctelen-populációk szabályozása mellett egyes fajok növényfogyasztóként, magterjesztőként és helyenként beporzóként is hozzájárulnak az ökoszisztémák működéséhez. A tudomány jelenleg több mint 2100 élő leguánalkatú fajt tart számon, így az Iguania a pikkelyes hüllők egyik legnagyobb és ökológiailag legsokoldalúbb evolúciós sugárzása.