Szkinkalakúak

Evolúciós múlt: A szkinkalakúak (Scincoidea) a pikkelyes hüllők egyik ősi és jól elkülönülő evolúciós ágát alkotják. Négy ma élő család tartozik ide: a szkinkfélék (Scincidae), a Cordylidae, a Gerrhosauridae és az éjjeligyíkfélék (Xantusiidae). Evolúciós gyökereik legalább a jura időszakig vezethetők vissza, a modern Scincoidea fő vonalai pedig már több mint 130 millió éve elkezdtek elkülönülni egymástól. Mai elterjedésük rendkívül széles: a szkinkek a világ nagy részén megtalálhatók, míg a Cordylidae és Gerrhosauridae elsősorban Afrikához és Madagaszkárhoz, az éjjeligyíkok pedig Amerikához kötődnek.

Kinézet és életmód: A szkinkalakúak megjelenése meglepően változatos. Ide tartoznak a sima, fényes pikkelyű, gyakran megnyúlt testű szkinkek, de a vastag, tüskés pikkelyekkel és erős bőrcsontokkal védett fajok is. Az úgynevezett oszteodermák – a bőrben kialakuló apró csontlemezek – valószínűleg már a csoport korai őseinél jelen voltak, és több mai családban is fontos részét alkotják a test védelmének; az éjjeligyíkoknál feltehetően másodlagosan tűntek el. A végtagok csökevényesedése és elvesztése különösen a szkinkek között alakult ki újra és újra, így a klasszikus négylábú gyíkalaktól egészen a szinte kígyószerű testformáig találunk példákat. Más vonalak egészen más védekezési stratégiát fejlesztettek ki: a dél-afrikai Ouroborus cataphractus például veszély esetén saját farkába harapva gyűrűvé görbíti testét, és tüskés páncélját fordítja a támadó felé.

Ökológiai szerep: A szkinkalakúak a talajfelszíntől és az avartól a sziklás hegyoldalakon át a fák lombkoronájáig számtalan élőhelyet benépesítettek. Sok faj rovarokat, pókszabásúakat és más kisebb gerincteleneket fogyaszt, de mindenevő és növényi táplálékot is hasznosító fajok is kialakultak. Ragadozóként fontos szerepet töltenek be a gerinctelen-populációk szabályozásában, miközben madarak, kígyók és emlősök számára maguk is jelentős zsákmányállatok. A Scincoidea ma közel kétezer ismert fajt foglal magában, amelyek túlnyomó többsége a szkinkfélékhez tartozik. Számos faj igen kis elterjedési területhez, szigetekhez, hegyvidékekhez vagy speciális mikroélőhelyekhez kötődik, ezért az élőhelyek átalakulása, az inváziós fajok és egyes esetekben a vadbefogás különösen érzékenyen érintheti populációikat.