Szerző: Farkas M. Vivien
A mangroveerdei sikló zöld rejtőszínével szinte láthatatlanná válik a lombkoronában és a sűrű növényzetben.
A zöld leguán harmadik szeme fény- és mozgásváltozásokat érzékel, ami segíthet felismerni a felülről leső ragadozókat.
A szivárványos szárazföldi rák fiatalon vagy vedlés után fényesebb, kékes páncéllal és narancssárga lábakkal.
A borneói süketgyík a hüllővilág egyik legkülönlegesebb és legkevésbé ismert faja.
A tengeri skorpiók több mint 400 millió éve jelentek meg, és egyes ősi fajaik akár több méteresre is megnőhettek.
A szakállas agáma testbeszéde fejmozgásból, testtartásból és szemkontaktusból is áll, amelyek sokat elárulnak az állat hangulatáról.
A sziámi harcoshal labirintszervével a vízfelszínről is képes levegőt venni, így oxigénszegény vizekhez is alkalmazkodott.
Az ausztrál levelibéka nedves élőhelyeket kedvel, de szárazabb környezethez is alkalmazkodik, ezért akár otthonokban is megjelenhet.
Az ostorfarkúak különleges ízeltlábúak, amelyek tapogatólábakkal, ollókkal és farokkal rendelkeznek.
Az ugrópókok négy rétegű retinája segíti a mélységérzékelést és a távolság pontos meghatározását.
