Szerző: Farkas M. Vivien
Az ausztrál levelibéka nedves élőhelyeket kedvel, de szárazabb környezethez is alkalmazkodik, ezért akár otthonokban is megjelenhet.
Az ostorfarkúak különleges ízeltlábúak, amelyek tapogatólábakkal, ollókkal és farokkal rendelkeznek.
Az ugrópókok négy rétegű retinája segíti a mélységérzékelést és a távolság pontos meghatározását.
Az ezerlábúak lebomló szerves anyagokat fogyasztanak, és fontos szerepet játszanak a talaj egészséges működésében.
A Henkel levélfarkú gekkó bőrrojtjai elfedik testének körvonalát, így szinte láthatatlanná válik a fák törzsén és ágain.
A szenes teknős nősténye 5–15 tojást rakhat, a kis teknősök pedig 4–6 hónap után kelnek ki.
Az atlaszlepke (Attacus atlas) hernyói erős, barna, törött szálú selymet termelnek, amelyet fagara selyemnek neveznek. Ebből a különleges anyagból készítik el gubójukat, amikor elérkezik a bebábozódás ideje. A bábállapot általában 3–5 hétig tart. Ezután a gubóból előbújik a kifejlett lepke, vagyis az imágó. Így válik a hernyó látványos, különleges atlaszlepkévé.
A terrárium hőmérsékletének rendszeres ellenőrzése különösen fontos nyári kánikula idején, mert a szakállas agáma számára a túlmelegedés gyorsan hőstresszhez és kiszáradáshoz vezethet.
A lebenyes gekkó nem valódi repülésre képes, hanem oldalsó lebenyei és lapított farka segítségével rövid távon siklik.
A koronás levéllábú botsáska természetes élőhelyén eukaliptuszlevelekkel táplálkozik, de fogságban más leveleket is elfogadhat.
