A tengerimalacok társas élete különösen fontos a jóllétük szempontjából. A háziasított tengerimalac (Cavia porcellus) természeténél fogva társas állat, ezért az egyedül tartott példányok magányossá és stresszessé válhatnak. Az emberi foglalkozás nem helyettesíti egy megfelelő fajtárs jelenlétét.
Vadon élő rokonaik kisebb családi csoportokban élnek, amelyek gyakran egy hímből, több nőstényből és utódaikból állnak. A csoporton belül társas rangsor alakulhat ki, amely befolyásolja az állatok közötti kapcsolatokat.
A tengerimalacok hangokkal, testmozdulatokkal és szagjelzésekkel kommunikálnak egymással. A stabil társas kapcsolatok segíthetnek csökkenteni a stresszt, és hozzájárulnak a kiegyensúlyozott viselkedéshez.
