Pasaréti Gyula az akvarisztika úttörője, aki az elmúlt 50 év oktatásáért és szakmai érdemeiért elnyerte a Magyar Arany Érdemkeresztet. Neki volt köszönhető az Országos Akvarista Napok rendezvénye, az Akvaristák Magyarországi Egyesülete és a 30 évig működő Akvárium Magazin is. Kétszáz akváriumos tenyészetének ékességei pedig a harcsák, amelyekből hatvanféle található meg nála.
Hogyan válik egy programozóból haltenyésztő?
Az akvarisztika még az általános iskolában jelent meg nálam, majd a középiskolai és a főiskolai tanulmányokat is szépen kiegészítette. Már akkor, több mint ötven évvel ezelőtt, megszállottja lettem az akváriumok világának. Kerestem és rendszeresen látogattam az akkori haltenyésztőket, igyekeztem minden fogást ellesni tőlük. Ahogy lehetett, jogosítványt szereztem, így kinyílt a hazai akvarisztikai világ, egyszerűbben tudtam a vidéki tenyésztőkhöz eljutni, valamint könnyebb lett a planktongyűjtés.
Mivel matekból és fizikából mindig kitűnő voltam, adódott, hogy műszaki főiskolán folytassam tanulmányaimat. Itt ismerkedtem meg a rendszerprogramozás kihívásaival, szépségeivel. Első munkahelyemen élőben találkoztam az – akkor még gyerekcipőben járó – informatikával: egy NDK-s, Robotron gyártmányú R40-es számítógép alapjait kellett kiépíteni. Ehhez már az első években az NDK-ba utazhattam oktatásra. Mivel jól fejlett amerikai informatikai szakirodalommal voltunk ellátva, végül is mi oktattuk a keletnémet munkatársakat.
Az NDK-ban már akkor igen fejlett akvarisztikai élet zajlott, és nekem nem is kellett több, hamar bekapcsolódtam az ottani programokba. Rengeteg baráti és szakmai kapcsolatot építettem ki, amelyeknek később igen nagy hasznát vettem. Tenyészeteket, halas kereskedéseket látogattam, és ez így ment később is, akárhová vetődtem a világban.
Tizenöt évnyi informatikai munka után döntöttem a főállású akvarisztikai munka mellett, és vállalkozó lettem. A ’80-as években a fővárosban több mint 200 üzlet volt, míg vidéken további közel 400! Szinte minden díszhalat érdemes volt tenyészteni, hiszen mindent felvett az akkori piac. Ez jót tett a hazai akvarisztika fejlődésének. Alig vártuk, hogy újabb és újabb, eddig nálunk nem tenyésztett díszhalcsoda érkezzen hozzánk, és nekiállhassunk hazai szaporításuknak. Természetesen ilyenkor előbb utána kellett olvasni az ismeretlen halaknak, megismerni szaporodási stratégiájukat, kidolgozni a tenyésztői fogásokat.
Köztudott, hogy Pasaréti Gyula a leghíresebb magyar akvarista. Milyen tényezők játszottak szerepet abban, hogy ilyen magas szintig jutottál el a szakmában?
Ha minden eseményt el kellene mondanom, az bizony egy 150-200 oldalas könyvet töltene meg. Megpróbálom röviden: Az 1970-es években egy utazási előadásra mentem a feleségemmel – az akkor még csak néhány éve működő – TIT Természettudományi Stúdióba. Itt vettem észre, hogy létezik egy Akvarista szakmai klub, ahová azonnal beléptem. Itt remek akvarisztikai szakemberekkel találkoztam, előadásokat hallgattam. Fantasztikus társaság jött itt létre, akik tenni is akartak a hazai akvarisztikáért. 1977-ben Akvárium 77 címmel többnapos akvarisztikai kiállítást szerveztünk a TIT Stúdióban, hatalmas sikerrel! Ez volt az I. Országos Akvarista Napok rendezvény, amelyet a további években újabb és újabb követett, minden alkalommal az ország más nagyvárosában. Így szervezett díszhalkiállítással egybekötött, több napon át tartó konferenciát Budapest, Salgótarján, Tatabánya, Szombathely, Miskolc, Békéscsaba és Szeged helyi Akvarista klubja. Természetes volt, hogy ezekre a rendezvényekre meghívtak minket is, előadás tartására vagy éppen a kiállítási halállomány kiegészítésére.
Az egyik ilyen rendezvényen (Salgótarjánban) merült fel az ötlet, hozzunk létre egy országos egyesületet. 1984-ben, éppen negyven évvel ezelőtt, megalapítottuk a Magyar Akvarista és Terrarista Országos Egyesületet, amely a következő mintegy 6-7 évben segítette az akvaristákat és terraristákat.
Közben otthon létrehoztam egy kétszáz akváriumos tenyészetet, ahol kipróbálhattam az újonnan beszerzett díszhalak szaporítását. Többszáz halfaj fordult meg a kezeim között és számtalan tenyésztői sikerem volt. Hatalmas ismerősi hálózatot építettem ki itthon, és a világ számos országában egyaránt.
Ha jól értesültem, a feleséged mindebben szakmai támaszod is volt.
Igen, a 80-as évek közepétől felségemmel – aki a gimnázium óta mindenben társam volt – rendszeresen kilátogattunk Nürnbergbe, az egyik legnagyobb hobbiállat-felszerelés bemutató világkiállításra. Itt kétévente találkozhattam a hozzám hasonló, megszállott díszhaltenyésztőkkel, felszerelés-gyártókkal, új fejlesztésekkel.
A nürnbergi Interzoo rengeteg ismeretanyaggal szolgált számomra, hiszen a szakma krémje vonult itt fel, több száz tökéletesen berendezett akváriummal. A 90-es évektől az innen hozott kapcsolatok, fotók ezrei segítettek az Akvárium Magazin szerkesztésében, fenntartásában.
A 2004-ben, éppen 20 évvel ezelőtt, megérett a helyzet arra, hogy létrehozzunk egy országos egyesületet. Ez lett az Akvaristák Magyarországi Egyesülete. Ennek keretein belül számtalan rendezvényt, kiállításokat, konferenciákat szerveztünk, hazai és külföldi előadókkal. Buszos kirándulásokon vettünk részt itthon, és a környező országokban. Rendszeres résztvevői vagyunk a TerraPlaza rendezvényének. Az egyesület, melynek az alapítás óta elnöke vagyok, a mai napig, vagyis már 20 éve folyamatosan működik.
Az eltelt időszakban három könyvem jelent meg, valamint rendszeresen tartottam akvarisztikai tárgyú előadásokat az országban, rendezvényeken, iskolákban, egyetemeken. Pont ezen öt évtizedes oktatói munka alapozta meg, hogy néhány éve megkaptam a Magyar Arany Érdemkeresztet.
A sikerélményeiden felül bizonyára ért ennyi évtized alatt pár kudarc vagy meglepetés, eleveníts fel néhányat pro-kontra!
Ezen idő alatt hihetetlen mennyiségű sikerélményben volt részem. Már a ’80-as évek közepén Budafokon saját klubot hoztam létre a kerületi iskolások számára. A klubfoglalkozások alapvetően előadásokból és kirándulásokból álltak. Ismerkedtünk az akvarisztikával, a díszhalakkal, tenyésztéssel, de eleséggyűjtő kirándulásokra is sor került. Planktonozás során nagyítóval, mikroszkóppal megvizsgáltuk a szabad vizekben előforduló élőlényeket. Az akkori tagok közül többen a mai napig akvarizálnak, de van olyan is, aki – szerinte éppen a klubnak köszönhetően – állatorvos lett.
Természetesen a tenyésztői sikerek sem maradtak el. Az egyik fantasztikus páncélosharcsa (Brochis multiradiatus) néhány évvel ezelőtt éppen nálam szaporodott a világon először. Erről a tényről több szakmai cikket írtam, sőt, a németországi páncélosharcsás összejövetelen előadást is tartottam. Emlékezetes kudarcról nem tudok beszámolni. Az tény, hogy nem minden halfaj tenyésztése volt könnyű, de utánaolvasva és kérdezve a megfelelő fórumokon általában találtam megoldást.
Mit tartasz a legnagyobb kihívásnak az akvarisztika területén?
Régen a legnagyobb kihívás az új halfajok beszerzése volt. El kellett utazni Németországba, vagy legalább Bécsbe, az ottani nagykereskedésekbe. A tenyésztett ivadékok mind egy szálig gyorsan elfogytak. Nem lehetett eleget „gyártani”. Manapság a beszerzési probléma teljesen megszűnt, szinte minden halfaj beszerezhető. Ma már az értékesítéssel van inkább gond.
Annak idején a megfelelő szakirodalmakat is kutatni kellett könyvtárakban, antikváriumokban. Így jött létre nálam is egy több száz kötetes akvarisztikai szakirodalom-gyűjtemény. Mára az internet segítségével hihetetlen mennyiségű információhoz lehet hozzájutni, persze ésszel kell használni. Sok téves anyag van fent, amelyek között sokszor nem egyszerű eligazodni.
A több mint 100 számot megélt Akvárium magazint is szerkesztetted három évtizeden át. Ez idő alatt mely visszajelzésekre vagy a legbüszkébb, és mit tartasz a legnagyobb eredményednek a lap kapcsán?
Amikor 1992 augusztusában megjelent az Akvárium Magazin – akkori nevén a Galapagos akvarisztikai havilap – második száma, fantasztikus érzés volt, hiszen addig soha nem jelent meg tisztán akvarisztikai szakirodalomból magyar nyelven kettő szám! És amikor jöttek a további számok, érthető okokból elkapott mindenkit a tenni akarás. Rengeteg írás került elő, mindenki cikket akart megjelentetni. Lassan kiépült a hirdetési rendszer, bővült az oldalak és az előfizetők száma. Fontos szempont volt, hogy ha lehet, hazai akvaristák írjanak, hiszen ma is azt vallom, hogy a hazai akvaristák tudása professzionális, sokszor meghaladja más európai országok színvonalát.
Mintegy tizenöt évnyi megjelenés után egyszer csak kiderült, hogy emelni kell a lap árát az előállítási költségek jelentős emelkedése miatt. Ezt úgy oldottuk meg, hogy egy teljesen új formátumot hoztunk létre, és jelentősen emeltük az oldalak számát és méretét. Így egy színvonalas, A4-es formátumú, nyugati típusú újságunk lett, amit még több mint tizenöt éven keresztül sikerült kiadni. Büszke vagyok arra, hogy egy ilyen jó minőségű újság főszerkesztője, tulajdonosa lehettem közel harminc évig.
És merre tovább? Jelenleg mi foglalkoztat leginkább, azaz milyen szakterület vagy fajok, esetleg egy teljesen más irány?
Az utóbbi években visszatértem régi szerelmemhez, a dél-amerikai péncélosharcsákhoz. Jelenleg közel hatvan harcsafajt tartok, általában 25-30 fajból vannak ivadékaim. Természetesen van mellettük még másik ötven díszhalfaj, amelyeket igyekszem tenyészteni. Remélem, még sok évig tudom művelni ezt a gyönyörű hobbit.
Mivel néhány éve nyugdíjas vagyok, kicsit több időt tudok a halakkal, nyulakkal, csirkékkel és a kerttel tölteni. Szeretem a szép virágokat, érdekes növényeket, zöldségeket és gyümölcsfákat.
A vasárnapok azonban továbbra is nyílt napok, amikor látogatható a Halodám. Szívesen látom az akvarisztika iránt érdeklődőket!
