Szerző: Farkas M. Vivien
Nincs kivonat, mert ez egy védett tartalmú bejegyzés.
A tüskésfarkú varánusz kisebb ausztrál varánuszfaj, amely erős, tüskés farkát mászásra és védekezésre is használja.
A szakállas agáma Ausztrália száraz vidékein él, ahol sivatagokban, bozótosokban és száraz erdőkben is előfordul.
A vitorláshal természetes élőhelyén kisebb csapatokban mozog, ami segítheti a védekezést és a túlélést.
A párduckaméleon ujjcsoportos lábai és erős farka segítik a biztonságos kapaszkodást az ágakon.
A fészekszövő horgashangya lárvái selyemszerű váladékát használja fel fészke kialakításához.
A „Pac-Man-békák” néven is ismert szarvasbékák látványos megjelenésük mellett villámgyors lesvadászok.
Az ostorfarkúak többsége 2,5–7 cm közötti, de egyes fajok, például a Mastigoproctus giganteus, a nagyobb képviselők közé tartoznak.
A fehérajkú piton éber, aktív és figyelmes kígyó, amely terráriumban jól reagálhat a megszokott környezeti ingerekre.
Az óriás vándorló levél széles, zöld testével és barna foltjaival megtévesztően hasonlít egy valódi levélre.
